Közép-Európa Beatles múzeuma

A hosszú és kanyargós út (006)

Már 26, 2018

Nagy örömünkre szolgál, hogy mernyei barátunk Fehér Attila rendelkezésünkre bocsátotta az általa összeállított ‘A Hosszú és kanyargós út” című, a Beatles történetét feldolgozó könyve kéziratát, amit itt a blogon két hetente folytatólagosan közölni fogunk. Reméljük minél többeteknek fog örömet okozni, úgyhogy utazásra fel! Irány Liverpool és ha tetszett, látogassatok el hozzánk Egerbe, az Egri Road Beatles múzeumba is! Köszönjük Atesz!

 

A hosszú és kanyargós út

Szerkesztette: Fehér Attila

 

 

Pete Best : „Bruno körül vitt bennünket a Kaiser-Kellerben és rögtön azt hittük, hogy mi is ott fogunk játszani. Tetszett a hely. Kérdeztük, mikor kezdünk. Ekkor Brúnó közölte, hogy mi nem itt fogunk játszani, átvitt bennünket egy másik klubjába, az Indába-egy sokkal kisebb lokálba, mindössze ketten ültek a helységben. Megmutatta az öltözőt, amely nem volt más, mint a vécé. Azt hittük, hogy hotelben fogunk lakni, de e helyett a Bambihoz címzett mozihoz vitt bennünket és megmutatta a hálóhelyünket. Olyan volt az egész, mint egy Calcuttai fogadó, de hát mi fiatalok voltunk és ostobák, és gyorsan elaludtunk.”

Habár még a legidősebb tag Stuart is, éppen csak betöltötte huszadik évét, a Beatles tagjai távolról sem voltak naivok, hiszen kikötővárosban nőttek fel. Mégis tágra nyílt a szemük a rengeteg szex, kábítószer és ital láttán, amivel Hamburg kecsegtetett. A kemény élet a hosszú munkaidő, a távollét az otthontól megkeményítette őket és zenéjüket is. Repertoárjuk bővült, már nem mondhatták róluk, hogy az a pocsék együttes, amelyik a kutyának se kell. Profik lettek.

Tony Sheridan : „Esténként hét órát játszani, gyakorolni, és – amennyire csak lehet – bővíteni a repertoárt, ez tényleg megtanította az embert, hogyan kell profin játszani.”

Gerry Marsden : „Esténként hét órát játszani két hónapon keresztül, nagy megterhelés, de megtanítja az embert, hogy miként használja ki a hangját, hogyan gitározzon jobban. Azt hiszem mindegyikük rengeteget fejlődött Hamburgban, a gondolkodásmódjuk, a technikájuk, de még a szövegük is.”

Tony Sheridan : „A dolgok fejlődése során, de különösen a zenében mindig vannak bizonyos központok vagy helyek, amelyek mintegy táptalajt nyújtanak és a katalizátor szerepét töltik be, Hamburg is ilyen hely volt.”

A főiskolás évek alatt Bill Harry egy szobában lakott Johnnal és Stuarttal, Míg a fiuk Hamburgban dolgoztak, ö otthon volt és a hamarosan az egyre növekvő liverpooli beat élet szakértője lett. Ö indított el a Mersey Beat című újságot, amely nyomon követte az összes új együttest és klubbot.

Bill Harry : „Amikor visszajöttek Hamburgból még mindig ismeretlenek voltak, elkezdtem támogatni őket, mint ahogy a nagyokat szokás.

Bár ők nem voltak igazán nagyok Liverpoolban, azért futtattam őket annyira, mert^ közeli barátok voltak és az egyik szervező Brian Kelly látott bennük fantáziát és lehetőséget. És fellépéseket szervezett nekik, ami nagy szó volt akkoriban, mert olyan helyekre juttatta be őket, mint például a városháza.”

Billy J. Kramer : “Az előadás megkezdődött a litherlandi városházán. És ott voltak ezek a srácok, a színpadon. Akkoriban mindenki egyenruhában játszott, egyforma ruhában, ők meg ott voltak olyan hosszú hajjal amilyet még az életben nem láttam. És azt hiszem farmer, meg bőrkabát volt rajtuk, csak úgy lazán, és dohányoztak. Szóval ott voltak fent és remekül érezték magukat.”

Allan Williams : “Abban a pillanatban, ahogy a Beatles rákezdett mindenki, minden srác lemerevedett, és aztán mind odarohant a színpadhoz és elkezdtek sikítani.”

A litherlandi városházán bemutatkozás után a Beatlest sorra megkeresték a Liverpooli táncterem tulajdonosok. Bob Wooler a postai tisztviselő, akinek hatalmas lexikális tudása volt a liverpooli együttesekről, félállásban lemezlovas lett a Cavernben egy helyi Jazz clubban. Amikor együtteseket szervezett, hogy fellépjenek ebédidőben, a klubban, a Beatles is köztük volt. A Cavern áttért a rockra, és az egyik állandó együttes a Beatles lett. Mint Hamburgban a fiuk itt is, új és új dalokat tanultak.

Bob Wooler : “Előkerestem egy régi lemezt, amin a Hipy Hippy Shake című szám van és lejátszottam. Már nagyon régóta nem játszottam, és amikor Paul meghallotta, ezt kérdezte: -Mi ez, ki ez? Tudtam, hogy miért tetszik neki: megfelelt a hangterjedelmének, szóval a hangmagasságának, stílusának. Azt mondta: Add kölcsön ezt a lemezt! Szóval végül betanulták a számot.”

 

 

 

folytatása következik

Part 5 / Part 7


Minden jog fenntartva – © Fehér Attila engedélye szerint kizárólagosan csak az Egri Road Beatles Múzeum honlapján leközölhető.