Közép-Európa Beatles múzeuma

A hosszú és kanyargós út (011)

okt 6, 2018

Nagy örömünkre szolgál, hogy mernyei barátunk Fehér Attila rendelkezésünkre bocsátotta az általa összeállított ‘A Hosszú és kanyargós út” című, a Beatles történetét feldolgozó könyve kéziratát, amit itt a blogon két hetente folytatólagosan közölni fogunk. Reméljük minél többeteknek fog örömet okozni, úgyhogy utazásra fel! Irány Liverpool és ha tetszett, látogassatok el hozzánk Egerbe, az Egri Road Beatles múzeumba is! Köszönjük Atesz!

 

A hosszú és kanyargós út

Szerkesztette: Fehér Attila

 

A rajongóik serege egyre nőtt, a tinédzserek éjszaka is sorban álltak hogy jegyet vegyenek az előadásra. A liverpooli Fan Club tagsága elérte a százezret. Hamarosan már haza térniük sem volt könnyű.

Bill Harry: “Ringo mindig azt mondta, hogy élete álma hogy egyszer saját fodrász üzlete legyen. Akkoriban úgy képzelte, hogy keres egy kis dohányt a Beatlessel és utána, megnyitja a fodrász üzletét. Se a Beatles, de szerintem Brian Epstein sem tudta hogy ez évekig fog tartani. És azt hiszem erre csak akkor döbbentek rá először, amikor felléptek a London Palladiumban.”

A – Vasárnap Este a Palladiumban – a legnépszerűbb televíziós műsor volt Angliában. 1963. október 13-án 15 millió néző először pillanthatta meg az együttest, mikor  bekapcsolta a televíziókészülékét.

1963. november 4-én meghívást kapnak a televízió The Royal Command Perfomance című műsorába. A nézők között van az anyakirálynő, Margaret hercegnő és Lord Snowdon is. Margaret és Lord Snowdon már tudott a Beatlesről, szerették a számaikat. Óriási pillanat: négy fiú ül az öltözőben, s kint élteti őket a tömeg. Mit csináljon a négy fiú? Emlékezzen az árvaságra, a gyárvárosi gyerekkorra, a rossz családi körülményekre, arra hogy nem régen még egy sötét jazz klubban játszottak?

Kihez tartoznak?

A fiatal nemzedékhez, mely nevüket visszhangozza – vagy, nyugodjanak bele, hogy az élet rendje szerint a művészeti kiválóság társadalmi ranggá érik. A fiúk kiálltak és rákezdték hogy:  yeah, yeah, yeah. Ordított a tömeg. Az ismert számaikat adták elő. De aztán következett a fordulat, ami a Beatlest egyszerre lopta be a királyi ház és a tömeg szívébe. Az utolsó dalt így konferálta be John:

“Az utolsó dalhoz egy kis segítséget kérnénk: az olcsóbb helyen ülők tapsoljanak,  a drágább helyen ülők elég ha csak csörgetik az ékszereiket”.

 

 
A négy fiú megnyert egy csatát, vagy ami a lényegesebb, nem vesztette el. A Beatles megmaradt korpás hajú gombafejű liverpooli srácok együttesének. Megcsipkedték ugyan a gazdagokat, de ugyanakkor már az ékszerek is nekik zenéltek. Ez a szemtelenség állítólag a nézők között ülő királynét is mulattatta. Hirtelen maguk is királyokhoz voltak hasonlatosak, négy vidéki fiatalember Liverpoolból nemzeti mániát teremtett egy éjszaka alatt. Az emberek nemcsak a zenéjüket szerették meg, szellemesek voltak, elevenek és kiszámíthatatlanok. A Beatles elbűvölte a sajtót és a sajtón keresztül az egész világot.

De érzékeny és töprengő fiatalemberekként is megmutatkoztak:

Paul McCartney:  “Tudja, gondolkoztunk ezen, és valószínűleg úgy lesz, hogy John és én fogjuk szerezni a számokat, mint ahogy eddig is tettük már, mintegy mellékesen. Szeretnénk ilyen szempontból fejlődni, ha lehet. Ki tudja? Az is kiderülhet, hogy már nem tudunk jó számokat írni. Állandóan mély értelmű kérdésekkel nyaggatnak bennünket – csakhogy mi egyáltalán nem vagyunk elmélyült emberek. Azt kérdik: „Mi a véleményük a hidrogénbombáról, a vallásról, a rajongókról?” Csakhogy eszünkbe sem jut ilyesmiken gondolkozni, amíg fel nem tették nekünk ezeket, kérdéseket. Hogy mit gondolok a hidrogénbombáról? Helytelenítem.”

George Harrison: “Remélem, hogy sok pénzem lesz és beindíthatom a saját üzletemet mire. Hát..  Szóval mire vége lesz. Úgy értem sose lehet tudni, megtörténhet a jövő héten, vagy kéthárom év múlva. De szerintem jelen leszünk ott fenn vagy itt lenn még legalább négy évig.”

Ringo Starr: “Mindig is szerettem volna egy női fodrászszalont. Az előtérben személyesen fogadnám a vendégeket, lesegíteném a bundájukat, és megkérdezném- parancsol egy csésze teát hölgyem?- 1963-ban megváltozott a családom hozzáállása. Úgy bántak velem, mintha valaki más lettem volna. Egyszer egy nénikémnél voltunk, teáztunk, és valaki meglökte az asztalt, és a teám egy része kilöttyent a csészealjba. Erre mindenki azt mondta: „Vegyétek el tőle! Hozzatok neki tiszta csészét.” Korábban eszükbe sem jutott volna ilyesmi. Azt semmiképp sem akartam, hogy a családom és az otthonom megváltozzon körülöttem, úgyis sok minden megváltozott már, és abban sem lehettünk biztosak kik az igazi barátaink- leszámítva azokat, akikkel már korábban is jóba voltunk.”

John Lennon: “Meddig fog tartani? Ki tudja, lehetünk beképzeltek és mondhatjuk, hogy jelen leszünk tíz évig, de ezzel az erővel azt is lehet mondani, hogy szerencsénk van, ha három hónapig húzzuk.”

 

 

 

 

folytatása következik

Part 10 /


Minden jog fenntartva – © Fehér Attila engedélye szerint kizárólagosan csak az Egri Road Beatles Múzeum honlapján leközölhető.