Közép-Európa Beatles múzeuma

A hosszú és kanyargós út (P001)

jan 23, 2018

Nagy örömünkre szolgál, hogy mernyei barátunk Fehér Attila rendelkezésünkre bocsátotta az általa összeállított ‘A Hosszú és kanyargós út” című, a Beatles történetét feldolgozó könyve kéziratát, amit itt a blogon két hetente folytatólagosan közölni fogunk. Reméljük minél többeteknek fog örömet okozni, úgyhogy utazásra fel! Irány Liverpool és ha tetszett, látogassatok el hozzánk Egerbe, az Egri Road Beatles múzeumba is! Köszönjük Atesz!

 

A hosszú és kanyargós út

Szerkesztette: Fehér Attila

 

 

Liverpool, Londontól kétszáz mérföldre, északra. Liverpool soha semmivel sem dicsekedhetett, legfeljebb labdarugó csapatokkal, vagy komikusokkal. A város ernyedten, szunnyadozott a háború utáni Angliában, abban az országban, amely nosztalgiával tekint dicsőséges múltjára és fáradt közömbösséggel éli jelenét. Egy Liverpoolban felnövő fiú számára a jövő semmivel sem volt reményteljesebb, mint ami egykor apja előtt állt.

1956-ban semmi sem utalt arra, hogy ebből a kikötővárosból felbukkan négy fiatalember és az őket követő zenei forradalom, meghódítja, és megváltoztatja a világot.

A Beatles, egy nemzedék poétái, egy korszak hősei, mint költők és hősök, kifejezték és tükrözték koruk szellemét. 1964-ben úgy tűnt mintha a semmiből jöttek volna, olyan váratlan volt a sikerük. Pedig nyolc év kemény munkája és sok csalódás állt már mögöttük. De elszántak voltak és szerencsések. A megfelelő klubokban játszottak és a megfelelő emberekkel találkoztak pályafutásuk mindennek előtt jók voltak, nagyon, nagyon jók. Jellegzetes stílust alakítottak ki zenei örökségükből. Ez a stílus változik majd az évek során, és olyan dimenziókba hatol, amelyről 1964-ben álmodni sem mertek. A Beatles gyakran vissza fog térni a gyökerekhez és az Atlanti Óceán másik partjáról származó lüktető ritmusokhoz, amit még régen, iskolás korukban hallgattak.

A Beatles története tipikus karriertörténet a hatvanas évek radikális eszmékkel, ifjúsági mozgalmakkal, társadalmi és kulturális változásokkal teli világban. Az együttes 1963-ban egy kibontakozó ifjúsági lázadás hullámhegyén robbant be a köztudatba. Ez a lázadás méretében, dimenzióiban, jellegében is gyökeresen különbözött mindazoktól az ifjúsági meg- mozdulásoktól, amelyeket a fejlett nyugati országokban valaha is tapasztaltak. A fiatalok a legkülönbözőbb frontokon kerültek szembe a jóléti társadalommal annak hatóságaival, intézményeivel, értékrendszerével. Ezekben az években az ifjúság társadalmi súlya a világ legtöbb országában (de különösen a háború nem sújtotta Angolszász országokban) számszerű, a társadalmi, gazdasági és kulturális életben is jelentősen megnőtt a befolyásuk. A társadalmat azonban felkészületlenül érte ez a demográfiai, szociális és kulturális robbanás a fiatalok új szórakozási és kulturálódási igényeiket nem tudták hol kiélni, zsebpénzüket nem volt mire költeni, energiáikkal nem tudtak mit kezdeni. Kialakítottak maguknak hát egy sajátos kultúrát. Megnövesztették a hajukat, saját ízlésük szerint öltözködtek, rock and roll zenét hallgattak, és a megalakuló beategyüttesek zenészei a mikrofonba ordították a korosztály érzéseit és vágyait. Mire a felnőtt társadalom észbe kapott már új földalatti kultúra született, ami a pincékből, a klubokból hamarosan napvilágra tört. A változások eleinte legföltűnőbben a zene területén mutatkoztak, mert ez az a művészeti ág, amelyben a részvételi lehetőség a legkülönbözőbb szinteken kínálkozott.

Az olcsó gitárokat bárki megvehette, az akkordokat könnyen elsajátíthatta, s akinek volt egy kis tehetsége az a pinceklubokban akár azonnal közönség elé állhatott. Ennek köszönhetően a beatzene hamarosan a fiatalok önkifejezésének és lázadásának legfontosabb közvetítőjévé és kifejező eszközévé vált. A Beatles 1963-ban ezzel az új zenével indult a pályáján, magában hordozva mindazokat a jellegzetességeket, amit ez a robbanás jelentett. Mindez azonban nem magyarázza, hogy az ekkor induló sok száz zenész közül miért éppen a négy gombafejű lett a legnépszerűbb, miért ők lettek az alfa és az omega ebben a műfajban.

A Beatles nemcsak négy zenész számtani összege volt, hanem ők voltak az elsők, akik együttesként új minőséget hoztak létre a rock zenében. Rajongóiknak már nemcsak egy énekessel kellett azonosulnia, mint Elvis esetében, hanem egy csoporttal, melynek tagjai akárcsak közönségük jópofák, merészek és harsogók.

Épp olyan munkásgyerekek, mint a koncerteken tombolók közül bárki. S a karrierjük épp ezért sok fiatal számára az érvényesülés álomszerű de mégis emberi lehetőségét kínálta. Azzal hogy a négy liverpooli munkásgyerek a királynő lovagja lett valami eleven romantikát képviseltek. Sztárok lettek, de közben végig megőrizték a népből jött énekes a jópofa vagány figuráját. Egy lehetséges lázadás útját képviselték, amit pályájuk első felében végig megőriztek.

Ezek a gyökerek, az amerikai rythm and blues gazdag talajában eredtek, eredetileg fekete zenészek játszották, tőlük vették át, a fehér Country és Western énekesek, akik új őrületet indítottak el vele.

folytatása következik

Part 2


Minden jog fenntartva – © Fehér Attila engedélye szerint kizárólagosan csak az Egri Road Beatles Múzeum honlapján leközölhető.