Közép-Európa Beatles múzeuma

A hosszú és kanyargós út (P002) · EGER - Beatles Múzeum

feb 5, 2018

Nagy örömünkre szolgál, hogy mernyei barátunk Fehér Attila rendelkezésünkre bocsátotta az általa összeállított ‘A Hosszú és kanyargós út” című, a Beatles történetét feldolgozó könyve kéziratát, amit itt a blogon két hetente folytatólagosan közölni fogunk. Reméljük minél többeteknek fog örömet okozni, úgyhogy utazásra fel! Irány Liverpool és ha tetszett, látogassatok el hozzánk Egerbe, az Egri Road Beatles múzeumba is! Köszönjük Atesz!

 

A hosszú és kanyargós út

Szerkesztette: Fehér Attila

 

 

A rock and roll az amerikai tinédzserek himnusza volt. A fiatalok szüleik kényelmes és biztonságos otthonát fenyegető lázadókká váltak ügy nélkül.

Little Richard, Fats Domino, Everly Brothers, Eddie Cohren mind bálványokká váltak, de egyiköjüknek sem sikerült, úgy megragadni ezt a hangot és szellemet, mint egy huszonegy éves teherautó sofőrnek Tupelóból Missisipi államból, Elvis Aron Presley-nek.

Az Atlanti óceán másik partján hasonló tinédzser lázadás készülődött. Az angol srácoknak már megvolt a maguk zenei őrülete. Egy kevésbé veszedelmes hagyományos stílus a Skiffle.

A Skiffle: A blues a dzsessz és az amerikai fokzene sajátos keverékéből alakult ki. A zenészek használati tárgyakból összeeszkábált zeneszerszámokon verték a ritmust, vagy éppen szájharmonikán játszottak. Angliában a Skiffle mozgalom az ötvenes évek végén érte el csúcspontját. Ennek a zenei stílusnak a legismertebb képviselője, Lonnie Donegan 1956-ban a Rock Island Line című számmal érte el a legnagyobb sikert. A skiffle a beatzene előfutára volt, ez utóbbinak, sikerült ötvöznie a skiffle egyszerű, vidám hangzását a rock and roll vadabb ritmusával.

Máról, holnapra szinte minden angol srác Skiffle rajongó lett.

1956-ban John Lennon 16 éves bajkeverő, az iskola Johnt leginkább csak arra inspirálta, hogy csínytevéseit tökéletesítse. John hatéves volt, amikor apja egy kereskedelmi hajó fedélzetén távozott. Johnt nagynénje Mimi gondjaira bízták. Szabad szellemű anyja Júlia inkább csak szeretőbarát volt a számára.

John: “Négyéves koromig anyámmal laktam aztán apám lelépett, kereskedelmi tengerész volt. 1940-et irtunk háború minden. A nagynéném nevelt fel, anyámék négyéves koromban külön váltak négy éves koromig anyám nevelt aztán a nagynéném. Ő magyarázta el nekem, hogy a szüleim már nem szeretik egymást Soha nem szólt egy rossz szót egyikükre sem. Az apámat hamar elfelejtettem, mintha csak meghalt volna. Anyámmal viszont időnként találkoztam, és sosem hidegültem el tőle. Mimi azt szeretette volna, hogy sportoló legyek vagy kémikus, pedig én énekeltem és verseket írtam mióta csak nála laktam. Sokszor magyaráztam neki: Figyelj én művész, vagyok, ne gyötörj engem a matekkal. Úgyse lesz belőlem patikus vagy állatorvos nincs érzékem hozzá. Mondtam neki azt is, hogy ne tépje össze a dolgaimat. Tizennégy évesen egyszer arra jöttem haza, hogy széttépte a verseimet. Mondtam neki, hogy egy nap bánni fogja, mert híres ember lesz belőlem. “

John akár többi liverpooli srác kezdettől fogva rock and roll-t szeretett volna játszani.

1957 januárjában megnyílik a Cavern Jazz klub a megnyitón, fellép a The Quarrymen is Colin Hanton az akkori dobos így emlékszik vissza: “Elkezdtük játszani Elvis számait, amikor valaki odahozott egy cédulát. John azt hitte, hogy valami kérés, de az igazgatóságtól jött és az állt rajta hogy Abbahagyni a rothadt rockot!”

Gerry Marsden/Gerry and the Pacemakers/: “Mi is skiffle-t játszottunk, amikor Lonnie Donagen is ezt játszott, csak egy kicsit megváltoztattuk, egy kicsit úgy mondd összekutyultuk.”

Paul McCartney még nem ismerte John Lennont, tizennégy éves volt és másik iskolába járt. Johnnal ellentétben Paul jól nevelt volt tartózkodó, és szolgálat kész.

Paul: “Anya katolikus volt, apa református, későn házasodtak össze így én késői gyerek lettem. Kb. negyven évesek voltak, amikor születtem. Anya nővér, volt meg bába, és mindig szolgálati lakást kapott ott, ahol dolgozott. Úgy laktunk, mint egy pionír család a lakókocsiban. Még mégsem szoktuk az egyik helyet, már költözhettünk is. Tényleg olyan volt mintha a vadnyugatot hódítanánk meg, mert Liverpool külvárosa elég vad vidék. Ennek ellenére békés gyerekkorom volt. Apa pedig gyapotkereskedő és amatőr zenész. Egy zenekart is alakított Jim Max band néven. A papa mindig arra bíztatott, hogy tanuljak meg zongorázni, mert az jól jön, ha majd meghívnak partikra. Ő például szilveszterkor mindig játszott, mert olyankor nagy vendégség volt nálunk.”

Paul apja, aki maga is félig zenész volt, vett a fiának egy gitárt hogy segítségével a gyerek könnyebben túl tegye magát anyja halálán.

 

folytatása következik: 2018.02.19

Minden jog fenntartva – © Fehér Attila engedélye szerint kizárólagosan csak az Egri Road Beatles Múzeum honlapján leközölhető.