Közép-Európa Beatles múzeuma Egerben

George Harrison önmagáról

All You Need Is Love

 

LIVERPOOLI VAGYOK, OTT SZÜLETTEM 1943 FEBRUÁRJÁBAN.

GEORGE HARRISON

 

Apám valaha matróz volt, de addigra buszsofőr lett. Anyám, lánykori nevén French, ír családból származott, rengeteg testvérrel. Anyám katolikus volt, apám nem – az ilyenekre azt mondták, anglikán, de ő egyáltalán nem volt vallásos.

Két idősebb fivérem van és egy nővérem, aki már tizenkét éves volt, amikor megszülettem. Éppen akkor tette le a tizenegy pluszos vizsgáját. Gyermekkoromból alig emlékszem rá, mert tizenhét évesen elköltözött otthonról. Elment egy tanárképző főiskolára, és soha többé nem is jött haza.

Anyai nagyanyám az Albert Grove-ban lakott, az Arnold Grove szomszédságában, és már kiskoromban eljuthattam hozzá a hátsó udvarokon át. Ő vigyázott rám, amíg a szüleim dolgoztak.

Apai nagyapám, akivel sosem találkoztam, építész volt. Ő építette a liverpooli Princes Road század eleji szép házainak jó részét. Ott lakott az összes orvos, meg a többi értelmiségi foglalkozású is. Akkoriban még megadták az építkezés módját. Talán a nagyapámtól örököltem, hogy mindig is érdekelt az építészet. Szeretem a szép épületeket, legyen az egy kis zsúptetős ház, vagy a St. Pancras pályaudvar. Mindig úgy éreztem, az élet arról szól, hogy az ember megvalósítsa a lehetőségeit. Azt viszont nem gondoltam volna – hiszen Liverpoolban nőttem fel – , hogy egyszer majd én is ilyen szép házban fogok lakni.

A mi házunk nagyon kicsi volt. Kél lépcső elöl, kettő hátul, egyenesen a járdára lehetett lelépni. Az utcai szobát egyáltalán nem használtuk. Ott tartottuk egy nagy ruhásszekrényben a szép fehérneműt, mindig jéghideg volt benn, és sosem lépett be oda senki. Inkább a konyhában tartózkodtunk, mert ott meleg volt, ott főztük a teát egy kis vaskályhán.

A kert helyét kikövezték, csak egyetlen virágágyás árválkodott benne. Itt állt a budi, meg jó ideig egy kis tyúkól is. A kert hátsó falán lógott a fürdőkád, amit néha behoztunk, és kannákból megtöltöttünk forró vízzel. Így fürödtünk. Fürdőszoba nem volt. Se jacuzzi.

Legkorábbi emlékem az, hogy éppen a bilin ülök a lépcső tetején, és nagyot rikkantok, hogy „Kész!”, mert sikerült pukkantanom egyet. Ilyen korai emlék, hogy valami mulatságot rendeztek az utcán, meg az is, hogy voltunk az óvóhelyen, ahol padokon ültek az emberek. Ezek szerint nem lehettem még kétéves sem. Lehet, hogy csak a fénykép miatt emlékszem, amit odalenn csináltak rólam, és csak emiatt vésődött belém ez a kép.

Az Arnold Grove a Lamb Szálló háta mögött volt Wavertreeben. Arrafelé állt az Abbey mozi, egy nagy, art – deco stílusú épület, meg a Picton óratorony is. Kis macskakövcs út vezetett a vágóhídhoz, ahol a lovakat lőtték agyon.

Akkoriban Liverpool igazán eleven helynek számított. A Merseyn nyüzsögtek a komphajók, és jöttek nagy gőzösök Írországból és Amerikából is. Sok régi épület és emlékmű állt ott, kicsit kormosak, de azért elég mutatósak. És a sok szép épület között látszott a lebombázott házak törmeléke, amit nem takarítottak el. (Volt, amit még 1963-ban is ugyanott találtam, amikor elhagytam Liverpoolt). Amikor vásárolni ment az ember, sokszor láthatott ezeknél a romoknál összeverődött tömeget. Az emberek azt nézték, hogyan ad valaki „műsort” csak úgy, például hogy miképpen próbál meg kiszabadulni egy zsákból. Egész sokan próbálkoztak meg hasonlóval, mert valóságos Houdini – őrülel volt akkoriban.

A várost széltében – hosszában behálózták a villamosvonalak, odafönn a magasban meg a vezetékek. Mindenhová villamossal jártunk, csak Wirralba mentünk földalattival. Mire biciklim lett, addigra már buszokra cserélték a villamosokat, fölszedték a síneket, és leaszfaltozták a helyüket.

Emlékszem, amikor anyám szombatonként magával vitt bevásárolni. Meg elvonszolt mindenféle ismerős öregasszonyokhoz is, akiket muszáj volt meglátogatnia. Persze lehet, hogy nem is voltak olyan veszélyesen öregek, de gyerekkorában az ember minden felnőttet sokkal vénebbnek lát, mint amilyen valójában.

A városban működtek híradómozik is – kis, ideiglenes épületekben —, ahol rajzfilmeket vetítettek, és a Pathé híradóját. Nagyfilmet soha, és egy műsor csak ötven percig tartott. Az ember megtehette, hogy elment bevásárolni, aztán amikor elfáradt, beült a moziba néhány rajzfilmre, majd folytatta a vásárlást.

Kiscserkész is voltam egy katolikus templom csapatában, a templomot Páduai Szent Antalnak hívták – még jó, hogy nem az Alitaliával kellett repülni odáig. (Tudják, hogy az Ali Tálja tulajdonképpen arab cég?) Házi feladatként otthon is kellett cserkésznünk egy kicsit.

Egyébként anyám elment néha templomba, főleg a nagyobb ünnepeken, például húsvétkor meg karácsonykor, és ilyenkor engem is magával vitt. Tizenegy évesen áldoztam is, de a többiből kimaradtam, mert kiköltöztünk Speke – be.

Nem szerettem iskolába járni. Egy darabig óvodás is voltam, amit igazán utáltam. Onnan csak három dologra emlékszem; a káposztaszagra, az egyik kiscsaj göndör, szőke hajára, meg egy játékházikóra az egyik sarokban.

Aztán jött a Dovedale elemi iskola. Az nem volt olyan rossz, mert sokat sportolhattunk. Azt hiszem, elég jól futottam, és szerettem focizni is. Erről a játékról egyébként minden kölyök azt hiszi, hogy nagyon ért hozzá, pedig valójában a legtöbben tehetségtelenek. John is a Dovedale – be járt, de nem ismertük egymást, hiszen amikor én elsős voltam, ő már végzős.

Még a Dovedale – be jártam, amikor Speke – be költöztünk, az Upton Green 25 – be. Ott épültek akkoriban új, fürdőszobás, alacsony lakbérű tanácsi házak. Már évek óta vártunk egy ilyenre, mire a várólista élére kerültünk és végre beköltözhettünk.

Speke külváros, messzire esik a dokkoktól. Háromnegyed órát kellett buszoznom odáig. Widnesnél és Runcornnál, ahol a Mersey elkeskenyedik, gyárakat építettek a negyvenes években, a Bryant és May gyufagyárat, meg az Evans Gyógyszerészetit. A Dunlop lerakata a spekc – i repülőtér mellett volt. Állt ott egy szép Tudor – stílusú épület is, a Speke Hall.

Kőhajításnyira volt tőlünk Widnes. Én Ogletbe jártam le, a folyópartra, ahol apálykor mérföldeket húzódott vissza a folyó, és ilyenkor motorozni lehetett a medrében. Órákig el tudtam bóklászni a Mersey iszapdombjain, a szántóföldeken vagy a ligetekben, – nagyon szerettem csavarogni.

Emlékszem, volt néhány ciki helyzet, miután Speke – be költöztünk. Sok olyan nő lakott ezen a helyen, akit faképnél hagyott a férje, másoknak meg tízpercenként született újabb gyerekük. Néhány férfi meg csak tekergeti arrafelé, és be – betért a házakba, gondolom azért, hogy megdugja a magányos nőket. Emlékszem, egyszer az anyám is nyakon öntött egy jó vödör vízzel egy ilyen kóbor pasast, aki rettenetesen káromkodott valamiért az ajtónál. Aztán még többször is el kellett hajtania ilyen fazonokat.

Járták a környéket papok is azért, hogy adományokat gyűjtsenek. Mi nem is lehettünk annyira szakadtak, mint egyesek, mert volt, aki ilyenkor leoltotta a villanyt, és kikapcsolta a rádiót, hogy azt a látszatot keltse, mintha nem lenne otthon. Apám mindig öt shillinget adott a papnak, ami egész szép volt tőle, mert úgy hét és fél fontot keresett hetente, Abból az időből nem emlékszem munkanélküliekre, de talán csak azért, mert még túl kicsi voltam. Olyan fiatalon az embert még nem érdekli a politika, csak a maga dolgai.

Az adományokból aztán egy jó nagy templom épült (előtte egy ideiglenes faépületben folytak a szertartások). A templom körül ott álltak a keresztút stációi, el is gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez az egész. Odáig még értettem a dolgot, hogy Krisztus viszi a keresztjét, az emberek meg leköpdösik, de azt nem, hogy mire akarnak ezzel kilyukadni.

Már tizenegy éves koromban éreztem, hogy a vallásban van valami képmutatás. Minden angol lakótelepen az volt a felállás, hogy az egyik sarkon állt a templom, a másikon a kocsma, aztán a férfiak, ha már jól bevedeltek a kocsmában, átmentek a templomba, elmondtak három Üdvözlégyet és egy Miatyánkot, dobtak öt pennyt a tányérba, és ezzel minden el volt boronálva. Mindez nagyon idegen volt tőlem. A templomban csak a színes üvegablakokat szerettem és a Krisztus – képeket, meg a tömjén és a gyertyák illatát, de a dumát nem csíptem. Nem is bérmálkoztam az áldozás után, mert már akkor úgy gondoltam, hogy majd megerősítem később a hitemet, ha akarom.

Onnantól kezdve nem jártam templomba, pedig jöttek ám toborozni rendesen. Kedd esténként megjelent az utcánkban egy srác, aki azt ordítozta, hogy jön a pap, mire mindenki káromkodni kezdett: „A francba.’”, én elbújtam otthon, anyám meg, amikor a pap odaért az ajtónkhoz, cs elkezdte a kenetes dumáját: „Üdvözlöm, Mrs. Harrison, úgy örülök, hogy újra látom, őszintén kívánom, hogy az Úr Jézus…” – két félkoronást nyomott az izzadt tenyerébe, hadd építsenek belőle újabb templomot (vagy újabb kocsmát).

Boldog gyermekkorom volt, sok rokon vett körül. Csak azt vettem zokon, hogy kihagytak az esti bulikból. Éjszakánként felébredtem, kimentem a hálószobából, és láttam, ahogy buliznak, bár ahogy visszagondolok, lehet, hogy csak egy – két nagybátyám volt ott a szüleimmel. (Egyébként nem is egy nagybátyám volt kopasz, talán mert túl sokat

tépték mérgükben a hajukat). Ilyenkor mindig szólt valami zene is, de erre konkrétan nem emlékszem. Valószínűleg a rádiót hallgatták.

Akkoriban a rádiók még elég furcsán működtek, olyan elemekkel, amikben sav volt, és el kellett vinni őket a sarki boltba feltöltetni.

Meghallgattunk mindent, amit a rádióban adtak: az ír tenoristákat, mint Josef Locke, tánczenét, Bing Crosbyt, ilyesmit. Az anyám sokat tekergette a keresőt, aztán néha otthagyta valami arab adón, és azt hallgattuk, amíg el nem ment, akkor aztán gyorsan kerestünk egy másikat.

Emlékszem gyerekkoromból a szüleim lemezeire is, ócska angol dalok voltak, mint például a „Shenanaggy Da”, ami valahogy így hangzott: „Öreg Shenanaggy Da ül, oszt gitározik”, és még ez az ökörség is teljesen összevissza szólt, mert a lemeznek nem volt rendes közepe, és sohasem sikerült pontosan felrakni, ezért ilyen nyolcas volt benne, amint forgott. Meg volt valami észbontó hülyeség a „Tűz, tűz, tűz” – ről egy 78 – as lemez mindkét oldalán, egész sor versszakból állt tüzet imitáló effektusokkal, szirénákkal, a tömeg jajgatásával meg minden, és az A oldal végén a lemez felszólította az embert, hogy „Fordíts meg, még folytatom”, és ha az ember megfordította, jött még húsz ugyanolyan tüzes versszak.

Sosem értettem azokat, akik azt állítják, hogy csak a rockot vagy csak a bluest szeretik. Még Eric Clapton is elismeri, hogy hatott rá a „The Runaway Train Went Over The Hill”. Ahogy már a könyvemben, az „I Me Mine”-ban is elmondtam, a legkorábbi zenei emlékeim közé tartoznak Josh White meg Hoagy Carmichael dalai, sőt, tetszik vagy nem, de még az a zene is hatott ránk, amit utáltunk: a negyvenes – ötvenes évek giccsei, mint az az amerikai szám a vasúti sínekről a ház közepén, vagy az angol dal egy kék és egy rózsaszín fogkefe szerelméről. Ez mind bennem él még ma is, és bármikor előtörhet; talán ez jött ki a Beatles – dalok humorosabb részeinél, például a „Yellow Submarine” közepén.

Azt hinnénk, hogy ha az ember hall valamit, ami nem tetszik neki, akkor az nem hat rá, de hát az ember nemcsak az, amit megeszik, hanem az is, amit lát, szagol, megérint és hall, és a zene az ember olyan mélységeibe is behatol, ahová semmi más, és olyan módon érinti meg, amit szavakkal nem is lehet leírni. Az ember azt gondolná, hogy az egyik fülén be, a másikon meg ki, aztán esetleg évekkel később jön elő váratlanul. Mellesleg azt hiszem, a Beatlesnek jót tett, hogy olyan sokféle zenei hatás ért minket. Meghallgattunk mindent, ami a rádióban szólt, mert akkor a rádió volt a divat.

Idősebbik bátyámnak, Harrynek volt egy hordozható, 45 – ös és 33 – as fordulatszámú lemezjátszója. Tíz lemezt tudott lejátszani magától egymás után, de a bátyámnak csak három lemeze volt, az egyik Glen Millertől. Ezeket mindig gondosan visszatette a borítójukba, és úgy ment el hazulról, hogy nem is sejtette, hogy más is nyúzza őket. De amint kitette a lábát, a másik bátyámmal, Pete – tel azonnal előszedtük a lemezeit.

Meghallgattunk a világon mindent. Az apám még matróz korában hozott egy felhúzható gramofont New Yorkból, fából készült, és kis ajtók voltak rajta, a felsők mögött volt a hangszóró, alulra meg a lemezeket lehetett tenni. A tűket kis fémdobozokban tartották.

Apám vásárolt Amerikában néhány lemezt is, például Jimmie Rodgerstől, aki vasúti fékező volt. Tőle hallottam először countryt, elsősorban a „Waiting For A Train” – t, szerintem az keltette fel az érdeklődésemet a gitározás iránt.

Kedveltem később olyanokat is, mint Big Bill Broonzy, meg egy floridai countryénekes, Slim Whitman, aki nagy slágert csinált a „Rose Marie” című film betétdalaiból. Ott láttam először gitárral a kezében, már nem tudom, fényképen vagy a televízióban. De akkor már erősen benne volt a levegőben, hogy nemsokára divatba jön a gitár.

Éppen elvégeztem a Dovedale elemit, és bekerültem a nagy suliba, a Liverpool Institute – ba, amikor be kellett feküdnöm a kórházba. Tizenkét – tizenhárom éves koromban vesebajom lett. Előzőleg többször is volt mandulagyulladásom, sokat fájt a torkom, és egyszer lehúzódott a vesémre is.

Hat hétig feküdtem az Alder Hey Kórházban, fehérjeszegény diétán tartottak, csak spenótot meg mindenféle borzasztóságot ehettem. Először itt gondoltam arra, milyen jó lenne egy gitár. Hallottam, hogy Raymond Hughes, akit a Dovedale – ből ismertem, eladná a gitárját 3 és fél fontért, ami nekem akkor nem volt kis összeg, de anyám odaadta a gitárra, így aztán elmentem Raymondékhoz, és lebonyolítottuk az üzletet.

Persze nagyon ócska darab volt, de azt hittem, nem lesz vele semmi baj. Aztán amikor láttam, hogy hátul a nyakán van egy csavar, amilyen kíváncsi természetű vagyok, kicsavaroztam, erre lejött az egész nyaka. Nem tudtam rendesen visszarakni, ezért elraktam a szekrénybe úgy, ahogy volt, két darabban. Aztán később Pete bátyám összerakta, de kissé görbe lett a nyaka, és csak egy – két akkordot lehetett lefogni rajta, az érintők pedig állandóan zörögtek.

Apám is gitározott matróz korában. Aztán amikor nem kapott munkát hajón, felhagyott a tengerészélettel és a gitárt is eladta. Amikor elkezdtem játszani, eszébe jutott, hogy van egy barátja, Len Houghton, aki jól tud gitározni. Fölhívta hát, én meg azután eljártam a boltjába csütörtökönként, amikor zárva tartott, és olyankor sok időt töltöttünk együtt. Len legalább két – három órán át foglalkozott velem folyamatosan: új akkordokat mutatott nekem, meg énekelt is, a „Dinah” – ra, a „Sweet Sue” – ra emlékszem, meg ilyen Django Reinhardt – Stephane Grappelli hangulatú dalokra, meg a húszas – harmincas évek számaira, mint a „Whispering”.

Ekkorra már megismerkedtem Paul McCartneyval a buszon, az iskolából hazafelé menet. Akkoriban a busz még nem ment el egészen a mi lakótelepünkig, így aztán még jó húsz percet kellett gyalogolnom hazáig. A mázlista Paul viszont a Western Avenue – n lakott, nagyon közel a buszmegállóhoz. Nem messze volt oda Halewood, ahol sokat játszottunk a mezőn. Arrafelé kis tavak is voltak, durbincsokkal. Mostanra egy hatalmas, otromba Ford – gyárat építettek arra a helyre, az foglalja el az egész területet.

Szóval egy buszon utaztunk Paullal, mindketten a Liverpool Institute egyenruhájában. Amikor kiderült, hogy ő trombitál, én meg gitározom, összehaverkodtunk. Én lehettem tizenhárom éves, ő meg ugye tizennégy, merthogy már akkor is kilenc hónappal idősebb volt nálam (olyan furcsa, hogy ennyi idő után még mindig ugyanannyival idősebb!).

Tinikoromban hallottam először Fats Dominótól az „I’m In Love Again” – t. Azt hiszem, ez volt az első rockszám életemben. Még iskolás koromban hallottam a „Whispering Bells” – t is a Del – Vikingstől, abban a gitárjátékra emlékszem. És aztán jött a „Heartbreak Hotel”. A rádióból szólt valahol, és egy életre befészkelte magát az agyamba. Elvis, Little Richard és Buddy Holly erősen hatott ránk, és máig az ő rock and rolljukat szeretem a legjobban.

A popzene nagyon vegyes felvágott volt akkoriban. Zenéltek nagy sztárok is, mint Fats Domino, a Coasters és Elvis, de a legtöbb előadónak csak egy – két számát ismerte az ember, meg legfeljebb a képét látta egy poplapban. Hallgattunk brit művészeket is, mint Tommy Steele, az első angol popsztár, később meg Cliff Richard, aztán Larry Parnes felfedezettjei: Billy Fury, Marty Wilde és a többiek. Feledhetetlenül izgalmas volt, amikor a rock bejött, mert akkor láttunk először rózsaszín zakót, fekete inget, Fender Stratocastert, meg egyáltalán elektromos gitárt.

Az is izgalmas volt, amikor valaki fellépett a Liverpool Empire-ban, és hangszóróval játszott. Szinte mindegy is volt, hogy mit. Nem úgy ment, mint mostanában, hogy az ember mindenből kiválaszthatja a saját ízlésének megfelelőt, szó sem volt semmiféle választékról, hanem mindenből csak az volt, amit éppen kínáltak.

Ahogyan akkoriban mondták az emberek: „ez van, ezt kell szeretni”. Mi meg minden élményre éhesek voltunk. Akármilyen filmet játszottak is, mi megnéztük. Akármilyen lemez szólt, meghallgattuk, mert nem volt másik. Mindez csak pár évvel történt a jegyrendszer után. Cukorhoz se volt könnyít hozzájutni, nemhogy rocklemezekhez.

Emlékszem, egyszer összegyűlt annyi pénzem, hogy megvehessem a „Rock Around The Clock” – ot Bill Haley-től, és megkértem valakit a családból, hogy vegye meg nekem. Már alig vártam, hogy a kezembe vehessem, erre hazajönnek azzal, hogy a Bill Haley éppen elfogyott, de hoztak helyette másikat, a Deep River Boys egyik lemezét. Ez nem lehet igaz — gondoltam magamban, mert akkor fordult velem elő első ízben, hogy egy lemezt nem sikerült megszereznem, és akkor tanultam meg egy életre, hogy nem szabad kiábrándítani azt, aki számít rád.

Nem láthattam Buddy Hollyt, amikor fellépett Angliában, csak a tévé adta a műsorát a londoni Palladiumból. Amikor meg Bill Haley lépett fel Liverpoolban, nem volt pénzem a jegyre. Tizenöt shillingbe került, ami túl sok volt egy diáknak. Nem is tudom, Paul honnan szerzett ennyi pénzt, merthogy ő ott volt a Haley – koncerten. 1956-ban viszont láttam az Empire-ban Lonnie Donegant, aztán a Danny and the Juniorsot, és a Crew Cuts – ot (ők előadták az „Earth Angel” – t meg a Penguins számát, a „Sh – Boom” – ot is).

Végül egész sok koncertre eljutottam, a legjobb Eddie Cochrané volt. Ez már jó pár évvel később történt. Egy angol banda kísérte. Ma is látom magam előtt: fekete bőrdzsekit viselt, fekete bőrnadrágot és málnavörös inget. A „What’d Say” – jel kezdte a műsort, és amikor felment a függöny, ő háttal állt a hallgatóságnak, és úgy játszotta a riffet. Aztán figyeltem az ujjait. Persze a Gretsch gitárja volt nála, ami a képeken is, fekete Gibson pick – uppal és Bigsby tremolóval. Narancsszín Chet Atkins 6120 – as volt, amilyenen én is játszottam később Carl Perkins portréfilmjében, a „G” jellel a fáján. Eddie – ből leginkább az maradt meg bennem, milyen remekül gitározott. Nemcsak a saját dalai – a „Summertime Blues”, a „C’mon Everybody” meg a „Twenty Flight Rock” – tetszettek, hanem az is, ahogyan mások számait előadta, például Ray Charles „Hallelujah I Love Her So” – ját.

Emlékszem egy klassz közjátékra két szám között. Eddie ott állt a mikrofonnál, és amikor megszólalt, beletúrt a hajába és hátrasimította, mire a nézőtéren egy lány felsikoltott: „Ő, Eddie!”. Ő meg válaszul belemormogta a mikrofonba, hogy „Szia, édes”. Na, gondoltam magamban, ez a rock and roll!

És persze Eddie magával hozta Amerikából a harmadik húr nagy szakmai titkát is. De én ezt csak évekkel később tudtam meg Joe Browntól, aki együtt turnézott Eddie -vel. Arról van szó, hogy amikor a korai Beatles – felvételeket hallgatom, mindig feltűnik, hogy a harmadik húron fogott hangok mintha szétesnének háromfelé. Ha én is lazára hangoltam volna a harmadik húrt, akkor másképpen szólt volna, de nem voltam annyira rafinált, hogy magamtól rájöjjek: jobban járok, ha a harmadik húr helyére is másodikat teszek, hogy lazábbra hangolhassam. Eddie már tudta ezt, vagy éppen ő jött rá.

Kis tizenéves voltam még, amikora skiffle divatba jött. Az a helyzet, hogy Lonnie Donegan sokkal jobban hatott a brit rockegyüttesekre, mint amennyit elismertek belőle.

Az ötvenes évek végén gyakorlatilag még ő volt az egyetlen gitáros. Nagy sikere volt, igen jó hangja, rengeteg energiája és jó számai, tökös feldolgozások.

Kedveltem őt, sőt a példaképemnek tartottam. Mindenki az ő hatására vett gitárt a kezébe, és alapított skiffle – együttest. A skiffle a blues – ból nőtt ki, de ahogy előadták, az nekünk, liverpooli fehéreknek sem volt megvalósíthatatlan. Nem kellett hozzá sok pénz, csak egy mosólap, egy teásláda, némi húr, egy seprűnyél meg egy 3 és fél fontos gitár. A skiffle – lel könnyű volt elkezdeni a zenélést, mert a legtöbb dalhoz elég volt két, maximum három akkord. Ettől még lehettek nagy számok, mint például a „Midnight Special”, a „Wabash Cannonball”, a „Rock Island Line” meg számos hasonló dal, ami a fekete rabszolgák élményeiről szólt.

Így aztán mindenki skiffle-bandát alakított, és bár a legtöbb feloszlott, azokból, amelyek mégis megmaradtak, lettek a hatvanas évek

rockegyüttesei. Ez bizonyos értelemben folklór volt. Emlékszem, nagyon tetszett nekünk például az Eddie Clayton banda, ahol Ringo is játszott egy darabig. Kicsit később én is alakítottam egy skiffle-bandát The Rebels néven Arthur Kelly -vel meg a bátyámmal, aki elcsórt egy gitárt valakinek a garázsából. De csak egyetlenegy fellépésünk volt a British Legion Clubban.

Tizenhárom – tizennégy éves koromban, amikor az utolsó padban ültem az iskolában, mindenféle gitárokat rajzolgattam. Csak a gitár érdekelt, még csinálni is akartam egyet magamnak, ami elég vakmerő vállalkozás volt. Az ember tudatlanságában bármilyen ökörséget képes elkövetni. Csak egy évig tanultam asztalosságot a suliban, de valami kevés ragadt rám belőle. Persze csak olyan egyszerű dolgokat gyakoroltunk, mint a fecskefarkkötés. Nyilván olvastam valahol, hogyan kell gitárt készíteni, mert azt nem hinném, hogy én magam találtam volna ki.

Szereztem valahonnan tripla falemezt. Lerajzoltam a gitár alakját, aztán kivágtam a lemezből. Olyasmi volt, mint a Les Paul gitárja, de voltak rajta „f” alakú lyukak is, mint az Eddie Cochranén. Üregesre csináltam, és a belsejéből kis négyszögeket vágtam ki, aztán faszeget tettem a lyukakba, hogy összetartsák. A szélein beáztattam és meghajlítottam, de így is elég durva tákolmány volt, és a ragasztásoknál kissé megcsomósodott. A legnagyobb hibát azonban a nyakánál követtem el, ugyanis nem volt elég anyagom, hogy egy darabból csináljam meg. így aztán kettőből raktam össze: az egyik tartott a nyeregig, és külön volt a fej. Mindkettőbe véstem egy – egy lyukat, és a két darabra rácsavaroztam egy alumíniumlemezt, hogy az tartsa össze. Aztán megvettem és rászereltem a hozzá való fémalkatrészeket, föltettem a húrokat, kivágtam az „f” – lyukakat, és még le is lakkoztam az egészet szép barnára; mindez irtó sok időt vett igénybe. Aztán, amikor föl akartam hangolni, fogta magát, és szétesett. Bevágtam a kamrába, és feléje se néztem többet.

Az első rendes gitárom a Hofner President volt. Ebben rendesen ott voltak a nagy f – lyukak, mint a nagy Super Gibsonokon. Órákig játszottam rajta, késő éjszakáig, és próbáltam magamtól tanulni. Igen, nem annyira gyakorlásnak tekintettem a dolgot, mint inkább tanulásnak. Igazából semmi más nem is érdekelt. Mindig, amikor új húrokat vettem, nemcsak leszedtem a régieket, hanem meg is tisztítottam és ki is fényeztem a gitárt, hogy makulátlanul nézzen ki.

Még az elején vettem egy gitáros kézikönyvet, amiben leírták, hogyan kell lefogni néhány akkordot. Paulnak is megmutattam ezt a könyvet, amikor megismerkedtünk, bár ő akkor még trombitált. Próbáltuk a füzetből elsajátítani a gyakoribb akkordokat, például a C – és az F – dúrt, meg a G7 – est. Csakhogy a könyvben a C-nél meg az F-nél is csak az első két ujj helyét rajzolták meg, így aztán ezeket később újra meg kellett tanulnunk.

Emlékszem arra, amikor fölfedeztük az inverziókat, vagyis hogy a gitár nyakának a közelében egy – egy akkorddal följebb lehet menni, ha az ember eggyel elcsúsztatja mindegyik ujját. Nagy dolog volt, hogy erre magunktól jöttünk rá. Aztán amikor nem sokkal később kaptam ajándékba egy Chat Atkins – albumot, megpróbáltam a dallamokat transzponálni másik hangnembe is.

Sosem voltam nagyon technikás gitáros, valaki mindig jobb volt nálam. Ott volt például az egyik iskolatársunk, Colin Manley, aki végül a Remo Four együttesben kötött ki, – na, ő tudta utánozni Chet Atkins – t, és tudott egyszerre két dallamot játszani. Nekem az ilyesmit sosem volt türelmem megtanulni. A jó ég tudja, hogyan lett belőlem mégis valaki ezzel a lustasággal. Igaz, gyakorolgattam én kölyökkoromban, csak hát messze nem annyit, amennyit lehetett volna.

Az első barátnőm Rory Storm húga, Iris Caldwell volt. Nagyon kedves lány volt, és pamut melltartót hordott. (Ő valószínűleg nem is tartotta magát a csajomnak, az ilyesmi ebben a korban még olyan bizonytalan: az embernek megtetszik valaki, aztán máris úgy gondol rá, hogy „a csajom”.) Szóval Roryt előbb ismertem meg, mint a Beatle – eket. Néhányszor randiztam Irisszal, meg el is mentem hozzájuk. Emlékszem, volt egy pincéjük, ahol kávézót akartak berendezni; az ötvenes években az volt a nagy divat. Rory igazi sportember volt akkoriban. Emlékszem, néha futva érkezett a kapuhoz, izzadtan és zihálva, és a stopperóráját nézte, merthogy mérte az idejét.

Roryt eredetileg Alan Caldwellnek hívták, a papáját pedig Ernie Caldwellnek. Igen klassz család volt, mindannyian nagyon barátságosak. Később, miután visszatértünk Hamburgból, és sokat turnéztunk Liverpoolban meg Észak – Angliában, gyakran gyűltünk össze Roryéknál egy – egy fellépés után. Rory mamája, Vi megállás nélkül főzte a teát és készítette a pirítóst.

Ernie másodállásban portásként dolgozott a Broad Green Kórházban. Sokszor énekelgetett a betegeknek. Eredetileg ablakpucoló volt. Igazán rendes embernek ismertem, egyszerű, nyugodt, jámbor férfinak. Ő nem vett részt az éjszakai murikban, mindig korán lefeküdt, amiért ugrattuk is sokat, de vigyáztunk, hogy ne bántsuk meg soha. Amikor meghalt, mi már befutottunk, és elköltöztünk Liverpoolból. Az igazán szomorú az volt, hogy Ernie halála után Vi és Rory is öngyilkos lett. Iris viszont feleségül ment Shane Fentonhoz, aki később Alvin Stardust néven vált ismertté.

Egyszer rászántunk magunkat Paullal, hogy elmegyünk autóstoppolni. Ma már senkinek sem jutna eszébe ilyesmi, először is, mert bizonyára kifosztanák még a Mersey – alagútban, meg különben is már mindenkinek van autója, és emiatt úgyis csak lépésben lehet haladni. De akkor még csak az volt a kérdés, hová stoppoljunk, és végül a devoni Exmouth mellett döntöttünk, ahová már néhányszor ellátogattam a családommal.

Csak kevés pénzt vittünk magunkkal, és panziókban aludtunk. Egyszer, amikor sötétedéskor érkeztünk meg egy városba, megkérdeztük az első szembejövő nőt az utcán, nem tud – e valami szállást, mire azt válaszolta, hogy éppen nincs otthon a fia, elalhatunk a szobájában. Úgy látszik, megesett rajtunk a szíve, ami komoly hiba volt: Nem kellett volna befogadnia, mert aztán összevertük, megkötöztük és kiraboltuk – no persze ez csak tréfa. Szóval ott alhattunk, és másnap még reggelit is kaptunk. Nagyon kedves nő volt.

Eljutottunk délre, a tengerpartra, és haladtunk tovább Exmouth felé. Egy pubban megismerkedtünk egy részeg pasassal, aki Oxo Whitney – ként mutatkozott be. John később felhasználta ezt a nevet a Sherlock Holmes – paródiájában (a magyar fordításban „Zokszó Whitney” lett belőle – a ford.).

John valósággal gyűjtötte az ilyen poénokat, és nagyon sok, amit beépített a műveibe, valaki másnak a sztorijából származott. No, aztán amikor megérkeztünk Paigntonba, már nagyon kevés pénzünk volt, viszont volt egy kis borszeszes ételmelegítőnk. Vettünk valamit a fűszeresnél, mondjuk dobozos milánói vagy bolognai spagettit, és az égő fölé tartva melegítettük meg. Ezen éltünk.

Paigntonba már olyan szegényen érkeztünk, hogy az első éjszakát a tengerparton töltöttük. Valahol felcsíptünk közben két csajt is, akik egy darabig melegen tartottak minket, de aztán nagyon hideg és nyirkos lett ott a parton, és jó volt reggel elindulni. Elstoppoltunk Észak – Devonba, majd komppal átmentünk Dél – Walesbe, mert Butlinsba akartunk utazni.

Chepstowban az az ötletünk támadt, hogy menjünk be egy rendőrőrsre azzal a kéréssel, hadd aludjunk az egyik cellában. Elzavartak, hogy menjünk inkább a stadionba, és aludjunk a lelátón, az őrnek pedig mondjuk azt, hogy a rendőrök megengedték. Így is történt, de a stadionban kemény volt a pad, ráadásul piszok hideg éjszaka volt. Ahogy mentünk tovább észak felé Walesben, egyszer fölvett egy olyan teherautó, amiben nem volt utasülés, így aztán én a motorházon ültem, Paul meg az akkumulátoron. Egyszer aztán ordítva felugrik: a farmernadrágjának a hátsó zsebe cipzáras volt, és a cipzár elkezdte vezetni az áramot, úgyhogy Paulnak egy darabig cipzár alakú égési seb látszott a seggén.

Amikor aztán végre eljutottunk a Butlins táborba, ahová igyekeztünk, nem tudtunk csak úgy egyszerűen bemenni, mert úgy őrizték, akár egy fogolytábort. Drótkerítéssel vették körül, nehogy az üdülők kijuthassanak onnan, a kívülállók meg nehogy bemehessenek. De hiábavaló volt minden óvintézkedés, mi végül csak beszöktünk. (Egyébként Ringo ott kezdett el dobolni.)

Paulék elköltöztek Speke – ből az allertoni Forthlin Roadra, ami közel esett a Menlove Avenue – hoz, ahol John élt. Paul addigra rájött, hogy trombitával a szájában nem énekelhet, így aztán elhatározta, hogy szerez egy gitárt. Addigra már játszottunk együtt, és az iskolában is gyakran dumáltunk, így aztán az elköltözésük után is tartottuk a kapcsolatot. Elég közel lakott ahhoz, hogy biciklivel eljuthassak odáig. Húszperces út volt. El is csodálkoztam, amikor mostanában autóval jártam arra, hogy ami akkor mérföldeknek tűnt, az kocsival csak három – négy perc.

Pault a Liverpool Institute egyik diákja, Ivan Vaughan mutatta be Johnnak. Johnnak akkor már híre volt az iskolában, és ezt tudta is magáról. Én csak később ismerkedtem meg vele – már azt sem tudom, hogy hol – , amikor a Quarry Menbe hívtak. John akkor már főiskolás volt. Nem emlékszem pontosan, mi volt az első benyomásom róla, de gondolom, általában jó. Akkor csak az érdekelt, hogy bejuthassak egy bandába. És ha az ember megismerkedik egy másik zenésszel, elég hamar kijönnek egymással.

Johnt még az anyja tanította meg néhány akkordra. Olcsó gitárja volt, olyan kerek lyukkal a közepén, és csak négy húrral. John akkor még azt sem tudta, hogy egy rendes gitárnak hat húrja van. Nem is gitár – , hanem bendzsóakkordokat fogott. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi a fenét csinál. Azt hitte, úgy kell. Ezért aztán megtanítottuk a rendes akkordokra, az E – meg az A – dúrra és így tovább, és rávettük, hogy rendesen húrozza fel a gitárját.

A Quarry Menben zenéltek olyanok is, akik nem sok vizet zavartak, így aztán azt mondtam, hogy akkor csatlakozom, ha tőlük megszabadulnak. Nigel Whalley például teásdobozon játszott, és talán egy hétig volt a bandában, meg ott volt Iván is, és valami Griff, aki gitározott, de ezek jöttek – mentek, és végül jó időre csak hárman maradtunk Johnnal és Paullal. Felléptünk néhány esküvői és egyéb mulatságon, például Harry bátyám lagziján, ahol mindhárman alaposan berúgtunk. Egyszer eljutottunk a Cavernbe is, de ott akkor még a jazz ment, minket meg ki akartak rúgni, mert rockot játszottunk.

John gyakran ellátogatott hozzánk. Anyám nagy zenerajongó volt, és örült, hogy én is zenével foglalkozom. Ó vette nekem a gitárt is, és szívesen látta a barátaimat. John meg inkább tartózkodott nálunk, mint otthon a Mimi nénjénél, akit eléggé vaskalaposnak tartottunk. John akkor már röstellte kissé Mimit, és eléggé csúnyán viselkedett vele, gyakran veszekedtek.

Egyszer, nem sokkal a megismerkedésünk után, én is elmentem hozzájuk. Még az Institute – ba jártam, és meglehetősen kisfiús képem volt. Mindketten megpróbáltunk huligánosan kinézni, és nekem nyilván sikerült is, mert nem nyertem meg Mimi tetszését. Azzal fogadta Johnt, hogy minek vitt oda engem, meg hogy micsoda fazon vagyok. John meg csak annyit felelt, hogy – Hallgass már, Mary, fogd már be! Ezért szoktunk rá, hogy inkább ő járt hozzánk, és anyámtól kaptunk néha egy kis whiskyt is.

Kezdtem egyénien értelmezni az iskolai egyenruhát. A bátyámtól örökölt holmik között volt egy kockás zakó, amit feketére festettem, hogy emlékeztessen az iskolaira. De a festés nem sikerült tökéletesen, ezért még látszott rajta a kockás minta. Aztán vettem a Lime Streeten egy dögös inget, elöl fehér pliszékkel, a sarkukban fekete hímzéssel. Johntól kaptam egy mellényt, ami korábban Twitchyé, vagyis a mamája élettársáé volt, és eredetileg egy szmokinghoz tartozhatott. Megkaptam a hozzá való palakék csőnadrágot is, és azt is feketére festettem. A bátyámtól meg örököltem fekete lakkcipőt.

Mimi néni sógora volt az angoltanárunk. Enyhén szólva egy kicsit nőiesen nézett ki és mindig egy selyem zsebkendő türemkedett ki a felső zsebéből. Állandóan kifiguráztuk a modorosságáért, és „Buzi Smith” volt a gúnyneve. Na, ő mindig kiszúrta a lakkcipőmet. Azt mondta, nem osztályterembe való, és a sarokba állított.

Kockázatos volt ám ilyen szerkóban járni, és évekig attól tartottam, hogy még kirúgnak miatta. Akkoriban vazelint kentünk a hajunkra, hogy olyan fényes legyen, mint az amerikai rockereké. Viszont sapkát és egyennyakkendőt is kellett hordanunk, meg az iskola jelvényét, hát azt én nem tűztem föl, csak a toliam szárával erősítettem a zsebem fölé, hogy könnyen elrakhassam vagy föltehessem, ahogy a helyzet kívánja.

Paullal sokat lógtunk az iskolából, és igyekeztünk úgy tenni, mintha nem is lennénk gimnazisták. Az estéket Johnnal töltöttük. De még a tanítási napokon is ellógtunk ebédszünetben (az iskolából kimenni csak pápai áldással lehetett volna). Mi kiszaladtunk, az első sarkon túl megszabadultunk az egyenruha eltávolítható darabjaitól, aztán bementünk a szomszédos főiskolára, ahová John járt.

Ott irtó laza volt a légkör. Mindenki cigizett, és tojásos krumplit ettek, nálunk a menzán meg még a vacak – káposzta volt a menü. És persze voltak a főiskolán dögös tyúkok is. Mai szemmel nézve nem volt ebben semmi különös, de a mi hátterünkkel oltárinak tűnt. Ott mi is nyugodtan rágyújthattunk, nem cseszegetett érte senki. John jó haverként viselkedett, bár mindig ideges volt kissé a társaságunkban, mert túl fiatalnak néztünk ki, és félt, hogy lebukunk. Én olyan tizenöt éves lehettem akkor.

Emlékszem, John előtt akkor lett némi tekintélyem, amikor letámadtam egy pipit a főiskoláról. Afféle Brigitte Bardot – típus volt, és a szőke haját lófarokban hordta. Egyszer aztán összetalálkoztam vele egy bulin, ami a Queen’s Drive – on volt, a Muirhead Avenue közelében, Les Stewartnál, akinek a bandájában szimultán játszottam akkoriban, hiszen igazán nem volt sok fellépésünk, az a pár font meg jól jött, szóval ott volt Lesnél ez a csaj is a bulin, és én átöleltem és lesmároltam. Amikor ezt John megtudta, kezdett más szemmel nézni rám.

Les nemcsak gitározni, hanem bendzsózni és mandolinozni is tudott. Vele egy hentcsboltban dolgozó srác révén ismerkedtem meg. Szombatonként én is ennek a boltnak dolgoztam mint kifutófiú, és kiderült, hogy annak a srácnak van egy Dobro gitárja (nála láttam ilyet először), és ismeri Lest, aki ügyesen játszott Bog Bill Broonzyt meg Woody Guthrie – t, vagyis inkább vidéki bluest meg bluegrasst, mint rockot.

Néhány bulin felléptem az ő bandájával is, már nem is emlékszem a nevére. Éppen velük játszottam a West Derby – i Hayman’s Greenben, amikor hallottam, hogy az utca 8 – as számú házában új klubot rendeznek be: már akkor megnéztem magamnak a pincét, ahol később a Casbah működött.

Ekkor ismerkedtem meg Pete Besttel. Néhány hónappal később jutott az eszembe, hogy van saját dobfelszerelése, és megkerestem, nem tartana – e velünk Hamburgba.

Paul és én úgy ismerkedtünk meg Stuart Sutcliffe – fal, hogy ő is John főiskolájára járt. Sovány, szemüveges, művészkülsejű srác volt Van Gogh – szakállal, és egész jól tudott festeni, legalábbis John nagyon komálta a képeit.

Stuart meg azt csípte Johnban, hogy olyan vagány, és tud gitározni. Stuart igazi lezser srácnak számított. Irtó jól nézett ki, a személyiségének erős kisugárzása volt, és ráadásul még barátságos is: soha nem beszélt velem meg Paullal félvállról, mint John, csupán azért, mert mi még csak gimnazisták voltunk. Eljárt a fellépéseinkre, tulajdonképpen ő lett az egyik első rajongónk, és szervezett is néhány bulit, ahol játszhattunk, akkor még többnyire csak mi hárman.

John megpróbálta rávenni a diákszövetséget, hogy vegyen nekünk komplett felszerelést, de végül csak egy erősítőt tudott elintézni, az is a főiskolán maradt, így néha ott is játszottunk, de hogy fellépésünk is volt – e ott, vagy csak próbáltunk, arra már nem emlékszem pontosan.

Az első egész éjszakás bulim a főiskola kollégiumában volt. Eleve ilyen hosszúra terveztük, mert mindenkinek vinnie kellett egy üveg bort, meg reggelire egy tojást. Vettünk is valami lőrét, és megérkezéskor beraktuk a tojásainkat a hűtőbe. Az egész buliban az volt a legjobb (és szerintem ebben Paul és John is egyetértene velem), hogy valakinél megvolt egy 45 – ös lemez két oldalán Ray Charles „What I’d Say” – e. Az ment egész este, úgy nyolc – tíz órán keresztül. Egyike volt a legjobb lemezeknek, amiket életemben hallottam.

Másnap reggel hánynom kellett. Emlékszem, ott volt Johnnal Cynthia is, és azt mondtam neki részegen: – Bár nekem is lenne egy ilyen csajom, mint te!

Pantomim – napnak hívták Liverpoolban azt, amikor az egyetemisták és főiskolások pénzt gyűjtöttek. Mindenki jelmezbe öltözött és kimázolta magát, mint a pantomimesek, és minden szabad volt nekik ezen a napon: ingyen utazhattak a buszon, csörgették a pénzgyűjtő bádogdobozokat, bementek a boltokba is, és nagy hajcihőt csaptak az egész városban. Paul meg én nem jártunk a főiskolára, de úgy gondoltuk, ez jó balhé lesz, elmentünk hát a Gambier Terrace – re, ahol John és Stuart lakott, mi is beöltöztünk, és csatlakoztunk a gyűjtőkhöz. Johnnál és Stuartnál volt néhány fölös doboz, és egyet – egyet mi is kaptunk. Néhány óráig gyűjtöttünk, aztán visszamentünk a Gambier Terrace – ra, felnyitottuk a dobozokat, és kivettük az összes pénzt. Volt összesen vagy négy shilling, pennykben.

Aztán otthagytam az iskolát, de sokáig nem álltam munkába. Hónapok teltek el, a szünidőnek rég vége volt, mindenki más tanult tovább, vagy elhelyezkedett valahol, én meg az apámtól kapott kölcsönökből éltem, mert csak az volt a fontos, hogy bennmaradjak a csapatban. De az azért nagyon ciki volt, amikor apa megkérdezte, nem akarnék – e mégis el –

Namármost apának sosem volt semmi képesítése, de azt akarta, hogy mindhárom fia valami szakmát tanuljon. Az idősebbik bátyámból technikus lett, a kisebbikből hegesztő. Ezért aztán apa úgy okoskodott, hogy ha énbelőlem meg elektrotechnikust faragnának, akkor nyithatnánk akár egy családi autószerelő – műhelyt is. Amikor aztán karácsonyra vett nekem egy szerszámkészletet, láttam, tényleg nagyon a fejébe vette ezt az elektro – dolgot, pedig semmi kedvem sem volt az egészhez.

Apa elzavart egy felvételi vizsgára a Liverpool Corporationhoz, de csúfosan megbuktam. Nem szándékosan – egyszerűen alkalmatlan voltam, és kész. Lila gőzöm sem volt a matekról. Az egész csak azért volt ciki, mert erre a vizsgára köztudottan nem a legnagyobb lumenek jelentkeztek. Elmentem hát a munkaközvetítőbe, ahol azt mondták, hogy egy belvárosi boltban kirakatrendezőt keresnek. Gondoltam, az jó lesz, de mire odaértem, már betöltötték az állást. Viszont továbbküldték Peet úrhoz, a karbantartó részleg vezetőjéhez, aki fölvett villanyszerelő – tanoncnak, így végül is teljesülni látszott apám akarata.

Ezzel szemben továbbra is makacsul zenész akartam lenni, de hát erről senki sem adott bizonyítványt. Mégis, amikor felleptünk a fiúkkal, mindannyian éreztük, hogy nekünk ez a főfoglalkozásunk. Nem tudom, miért, talán merő dacból. Valahogy megéreztük hogy egyszer még jóra fordul minden. Azt persze akkor nem is sejtettük, hogy milyen karrier áll még előttünk, és tökéletesen boldoggá tett volna bennünket, ha néha fellépéshez juthattunk volna egy – egy Mecca – táncteremben. Abban az időben álmaink netovábbja egy igazi turné lett volna.

Apámnak volt valami összeköttetése a Liverpooli Közlekedési Klubban a Finch Lane – en, és egyszer elintézett ott egy szombat esti fellépést a Quarry Mennek. Rendes táncterem volt dobogóval, és a közönség táncolt. Apa büszke volt rá, hogy ő intézte el nekünk. Két menetet is le kellett nyomnunk.

Le is játszottuk az első 15 – 20 perces menetet, de aztán jól berúgtunk „fekete bársonyából, ami akkor nagyon divatos ital volt, Guinnessből és almaborból keverték. Én voltam úgy tizenhat éves, akkor Paul ugye tizenhét, John meg tizennyolc, és megittunk együtt vagy öt pinttel. Amikor újrakezdtük a zenélést, azt se tudtuk, hol áll a fejünk, és magunkat legalább annyira felbosszantottuk, mint mindenki mást, így aztán apám röstelkedhetett miattunk.

1959 decemberében részt vettünk Carroll Levis televíziós tehetségkutató| versenyén. Nem tudok róla, hogy végül akár egyetlen tehetséget is felfedezett volna, és nem jelentett semmit, ha valaki megnyerte a versenyt, ami egyébként úgy dőlt el, hogy géppel mérték a taps erősségét.

Az egész arra volt jó, hogy Levis biztosított egy műsort ingyenes fellépőkkel, egy hét múlva megjöhetett a következő néhány gárda.

Ez a fellépésünk Manchesterben volt Johnny and the Moondogs néven, éppen abban a korszakban, amikor Johnnak nem volt gitárja, mert egy ilyen ütésbiztos darab volt neki, ami valahogy mégis szétment, így aztán úgy adtuk elő a „Think It Over” – t, hogy ketten gitároztunk. John meg közöttünk állt, és a vállunkra tett kézzel énekelt. Mi adtuk Paullal a vokált is. Úgy éreztük, jól sikerült a fellépés, de azt már nem vártuk meg, hogy döntött a „tapsométer”, mert el kellett csípnünk az utolsó vonatot Liverpoolba.

 240 összes látogatás,  3 mai látogatás

Facebbok Reviews

Egri Road Beatles Múzeum - EGER
5.0
Based on 200 reviews
powered by Facebook
Sergey Radchenko
Sergey Radchenko
2020-05-01T17:31:27+0000
Great atmosphere! Done with love, heart, creativity and devotion.
Anita Bellus
Anita Bellus
2020-03-14T14:30:05+0000
Kihagyhatatlan hely annak, aki Egerben jár ☺️
Tita Márta Koczkás
Tita Márta Koczkás
2020-03-11T19:09:37+0000
Hihetetlen kiállítás, készséges, felkészült személyzet. Meghatározó élmény volt, köszönöm szépen
Piroska Erika Polyák
Piroska Erika Polyák
2020-03-09T11:59:00+0000
A Múzeum egy igazi kincs. 1960-tól 1970-ig teljesen magába foglalja a Beatles együttes menetelését. Ezen kívül számos olyan érdekességet nyújt, amely szorosan kapcsolódik a rock csapat fenti időszakában megjelent rajongói tárgyak megjelenéséhez. Leírhatatlan élmény. Ezt látni kell. Kiváló program volt. Örülök, hogy ott lehettem. Most 2010. április 10-én lesz 40 éve, hogy Paul McCartney bejelentette, hogy feloszlik a The Beatles együttes. - A Múzeum személyzete kiváló útmutatással szolgáltak, amit ezúton is köszönök.
Éva Rácz
Éva Rácz
2020-02-22T07:40:25+0000
Csodalatos volt! Meg mindig a hatasa alatt vagyunk es a latottakrol/hallottakrol beszelgetunk! Vissza fogunk terni!
Tony Tait
Tony Tait
2020-02-17T07:44:57+0000
The museum houses what is essentially a private collection of Beatles memorabilia, but what a collection, many hidden gems amongst it. You'll have a fab time.
Jánosné Zelenák
Jánosné Zelenák
2020-01-28T22:22:04+0000
Aki Egerben jár feltétlenül látogasson el a Beatles Múzeumba. Jó program és sok érdekességet láthat, olvashat! Mi nem hagytuk ki! Az Unokánknak hoztunk egy pólót is.
Szilágyi Edina
Szilágyi Edina
2020-01-19T13:54:56+0000
Beatles szerető embereknek ott a helye. Nagyon jó, magával ragadó szuper hely. Imádtam ott lenni hallgatni azt a sok érdekességet, megérteni mi volt a Beatles zenekar. Ajánlom mindenkinek, a lehetőség adott.
Bernadett Mohácsi
Bernadett Mohácsi
2020-01-18T12:06:59+0000
Apukám fiatal korában járt a Halhatatlan Beatles Baráti Körbe (HBBK), még tagja is volt. 2015 őszén azt kapta tőlünk karácsonyra, hogy elvittük Európa legnagyobb Beatles Múzeumába, aaz Egri Road Beatles Múzeumba. Tudta, hogy oda megyünk, volt nagy készülődés, jött a szokásos mit vegyek fel kérdés. Szerencsére megoldódott a dolog; egy fiatalos farmerdzsekiben érkezett meg. Jó volt látni, hogy mennyire le van nyűgözve, milyen csodálattal és ámulattal nézi a kiállított tárgyakat. Nekünk pedig csak mondta az adott kiállítótérben látott tárgyakról, hallott dalokról, hogy mi az, hogy volt mint volt, amikor ezek megjelentek. Sok szép emlék jutott eszébe, meg persze újra fiatalnak érezte magát. Szerintem ez volt az a múzeum (és szinte bármilyen hely), ahol több mint egy órát eltöltött kapkodás, rohanás nélkül. Valóban csodálatos alkotás, és rengeteg munka van benne, igazán interaktív. A kijáratnál írt az... emlékkönyvbe (pedig ilyenekkel nem szokott foglalkozni), akkor mondta, hogy „ez a második hivatalos aláírásom”. (Az első a házasságkötésnél volt.) Jót mosolyogtunk rajta. Nagyon hálás volt nekünk, látszott rajta a „gyermeki” boldogság és, hogy újra fiatalnak érezte magát. Nekünk, fiatalabb korosztálynak is nagy élmény volt. Igazán interaktív volt. Külösen értékeltem, hogy semmit sem akartak velünk megvetetni. Jegyvásárláskor elmondták, hogy ha szeretnénk valami kis emléket a kijáratnál lehet választhatunk, és megvásárolhatjuk. Köszönjük a szép emléket!read more
Susan Garry
Susan Garry
2019-12-15T22:34:45+0000
Quarrymen visited the museum ; they were impressed by the exhibition
Császár-Sallai Adrienn
Császár-Sallai Adrienn
2019-11-22T09:11:10+0000
Nagyon gazdag gyűjteményt lehet megnézni, ráadásul rendkívül profi kivitelezésben, rengeteg háttéranyaggal, érdekességgel. A tulajdonos stílusa igazán lehengerlő, és szerintem mindent IS tud a zenekarról. Érdemes többször is visszatérni, mert elsőre elég tömény ez a mennyiségű információ. Nagyon örülök, hogy nem hagytam ki, amikor Egerben jártunk. :)
Katerina Czeglédi
Katerina Czeglédi
2019-11-16T21:42:47+0000
Felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon köszönjük, óriási élmény volt!❤️🥰 Azóta is a hatása alatt vagyok. Köszönjük az úri embernek aki végigvezetett minket a múzeumon, jó volt igazán hallgatni minden egyes szavát🙈
Tasi Feco
Tasi Feco
2019-11-11T17:35:52+0000
Nagyon jó!!! Ajánlom minden Beatles rajongónak!!!
Koselka Csaba
Koselka Csaba
2019-11-09T19:35:48+0000
Nagyon szépen kidolgozott és összegyűjtött tárgyak. Érdekes és interaktív kiállítás. Ajánlom mindenkinek
Nikolett Füzesi Rásóné
Nikolett Füzesi Rásóné
2019-11-02T14:49:22+0000
Sok érdekességel teli, hangulatos kiállítás!
Tóth Balázs
Tóth Balázs
2019-09-30T09:21:31+0000
Most pénteken voltunk, 3 napja, csodás élmény Beatles rajongóként!
Végh Zsuzsi
Végh Zsuzsi
2019-09-19T15:05:20+0000
szuper kiállítás, kedves tulajdonos. nagyon jó volt
Sipike Krisztina Sipos Szabó
Sipike Krisztina Sipos Szabó
2019-09-19T12:52:20+0000
nagyon èrdekes èrdemes megnèzni
Rudolf Kober
Rudolf Kober
2019-09-19T07:20:39+0000
Nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek aki Egerbe jár nézze meg.
Kilácsko Kárász Erzsébet
Kilácsko Kárász Erzsébet
2019-09-01T19:03:43+0000
Nagyon tetszett a kiállítás 😊 az egész kis csoportunk nagy élményekkel távozott 😊külön köszönet a sok információért ❣️
Hegedűs Károly
Hegedűs Károly
2019-08-24T11:54:13+0000
Fantasztikus élmény volt a Beatles korába vissza menni!!! Mindenkinek aki kedvelte és most is kedveli, nagy élménybe lesz részük!
Robert Dłucik
Robert Dłucik
2019-08-12T18:20:02+0000
Amazing place, created from the real passion! :)
Tulnerné Zsolt Ágnes
Tulnerné Zsolt Ágnes
2019-08-06T15:05:48+0000
Egerben járva páratlan értékű élmény, hatalmas időutazás, nem szabad kihagyni. 😊
Otis Tugwell
Otis Tugwell
2019-07-24T22:34:06+0000
It has got a lot of interesting objects there and is pretty informative. They were also opened on a Sunday which allowed me to be able to check it out and that was cool.
Orbán Rita Amál
Orbán Rita Amál
2019-07-24T18:50:29+0000
Nagyon kedvesek,rengeteg a látnivaló, nagyon hangulatos.
Milesz-Horváth Brigitta
Milesz-Horváth Brigitta
2019-07-20T11:37:14+0000
Csodás időutazás volt! 🎼🎧 Köszönjük! ❤️ ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Christopher Stanley Werner
Christopher Stanley Werner
2019-05-28T09:29:52+0000
The best Beatles museum in Europe! The Beatles Fan Club in Lublin - Reactivation (Poland) recommend :) <3 (y) https://www.youtube.com/watch?v=DZKdzTOQ0k4
Sue Elizabeth Garry
Sue Elizabeth Garry
2019-05-14T15:15:27+0000
Len was impressed by the museum ; good collection of items
Rita Borus
Rita Borus
2019-05-13T11:42:11+0000
Fantasztikus. Hihetetlenül gazdag,élménydús mindent átölelő gyűjtemény. Szenvedély,imádat,megszállottság, odaadás és alázat van a hàttérben amit szinte érezni lehet a levegőben. Egy alkalommal fel sem fogható. Imádtam. Visszatérek. Hálásan köszönöm ezt az élményt 🙏❤😍
Csaba Protovin
Csaba Protovin
2019-04-13T12:47:17+0000
Szuper a múzeum! Aki Egerben van, nézze meg!
Éva Szilvásy Pittroff Markóné
Éva Szilvásy Pittroff Markóné
2019-04-11T15:38:31+0000
Európa legnagyobb Beatles gyűjteménye imádott városomban!
Kata Orsolya Molnár
Kata Orsolya Molnár
2019-03-25T08:04:17+0000
A legkirályabb gyűjtemény, akár egy egész napot el lehet molyolni, annyi érdekesség van!
Andi Kiss
Andi Kiss
2019-03-08T23:59:57+0000
Szuper hely. Nem csak Beatles fanoknak. 😉
Mariann Kevevári
Mariann Kevevári
2019-03-03T06:51:11+0000
Félnapos program, ha a fantasztikus gyűjteményt szálanként végignézi a látogató! Interaktív, szórakoztató, nagyon tetszett!
Gyula Tokai
Gyula Tokai
2019-02-12T21:29:43+0000
A dicsőséges múlt és az értékek örökkévalosaga
Csaba Vilmosné Fekete
Csaba Vilmosné Fekete
2019-02-09T09:59:41+0000
Minél többen menjetek el !!! Aki ismeri, azért, aki pedig nem, azért !
Melinda Pinter
Melinda Pinter
2019-02-03T16:13:46+0000
Elképesztő gyűjtemény, ától cettig minden megtalálható, ami a Beatlessel kapcsolatos. Látványos, interaktív. Legalább másfél órát szánjatok rá, úgy elmegy az idő, hogy észre sem veszitek. És nemcsak rajongóknak! Gratulálok a kiállítás szervezőinek!
Zsanett Polgár
Zsanett Polgár
2019-01-06T18:33:17+0000
Totál elveszítettem benn az időérzékemet, pedig nem vagyok óriási Beatles rajongó, szimplán csak szeretem őket :) A kiállítás gazdag, informatív, hangos, rengeteg képpel, videókkal, évente lejátszható albumokkal, parókával, sikításmérővel 🤪, folyamatos kitekintéssel a nagyvilág eseményeire és mérhetetlenül sok, de ötletesen elrendezett ereklyével - imádtam <3
Jávori Maresz
Jávori Maresz
2018-12-29T23:20:19+0000
Minden ami Beatles - egyedi darabok, eredeti relikviák, izgalmas helyszínek, érdekes történelmi tények. Csak ajánlani tudom a rajongóknak! 😉
Steve Virovecz
Steve Virovecz
2018-12-26T19:27:22+0000
Zseniális helyszín, amit Egerben tett látogatás kapcsán kötelezően ajánlott. :)
Nikula Pál
Nikula Pál
2018-12-16T04:52:43+0000
Beatles forever ! Minden idők legjobb együttese a BEATLES !!!
Tápai Júlia
Tápai Júlia
2018-12-11T19:38:50+0000
itt aranyos kedves vendég látok --gazdag anyagú kiállítás láttam a napokban --tetszett --- sajnos Eger városában valahol elhagytam arany láncom kicsi jáde Buthával..
Erzsi Fülöp Erzsébet
Erzsi Fülöp Erzsébet
2018-12-05T17:31:48+0000
Ma voltunk ott. Szuper a kiállítás, csakúgy mint a film😊❤️
Erzsébet Csípai
Erzsébet Csípai
2018-11-18T17:28:22+0000
Igényes átfogó remek összeállítást láthattunk. Érdemes időt szánni a megtekintésére. Köszönjük.
Vincze Árpádné
Vincze Árpádné
2018-11-18T14:47:41+0000
Nagyon jó! Nagyon gazdag a gyüjtemény!
Matuska Timót
Matuska Timót
2018-11-11T14:35:44+0000
It's been an inspirational timetravel journey back to the 60s and 70s. You can see a lot of interesting Beatles products, of course listen to there music, there is even a room where you can play Beatles tunes on a real guitar with an amp. It's a must for fans :)
Erzsébet Jakab
Erzsébet Jakab
2018-11-03T05:59:03+0000
Gazdag gyűjtemény, kortörténet, a mai kor technikájával tálalva. Fantasztikus élmény! Kilépve a múzeum ajtaján olyan “ kell meg visszmenni” érzés kerít hatalmába. Mert jó volt, ......
Sándor Harmat
Sándor Harmat
2018-10-30T16:53:28+0000
Nagy élmény volt. Ajánlom mindenkinek
Anikó Holop Lászlóné Nacsa
Anikó Holop Lászlóné Nacsa
2018-10-18T06:52:57+0000
Élvezet volt végigjárni a kiállítást.
Hoffner-Szonda Evelin
Hoffner-Szonda Evelin
2018-10-18T06:22:17+0000
Nagyon részletes és tárgyi emlékekben is bőséges a kiállítás. Jó kis zenék szóltak nézelődés közben... :-) Igazán élveztük.
Krisztina Kaszai
Krisztina Kaszai
2018-10-07T11:06:31+0000
Kedvesek,készségesek és hatalmas gyűjtemény!Gratulálunk
Szilárd Pilván
Szilárd Pilván
2018-09-27T08:15:32+0000
Felejthetetlen élmény, aki egy kicsit is szereti a Beatles-t annak kihagyhatatlan!
Zoltán Lauscher
Zoltán Lauscher
2018-09-16T11:33:27+0000
Hatalmas, végignézhetetlen, elsőre befogadhatatlan gyűjtemény, amitől végig futkározott rajtam a hideg. Látni kell!
Csabi Danko
Csabi Danko
2017-06-24T11:11:00+0000
Orsolya Bogár
Orsolya Bogár
2018-08-03T19:21:20+0000
Fantasztikus időutazásban volt részünk, csodálatos élmény volt!!! ��� Ha nem érkezett volna el észrevétlenül a záróra, még azóta is a sikító masinát tenném próbára... �
Mariann Orha
Mariann Orha
2016-04-21T10:24:10+0000
Csaba Attila
Csaba Attila
2017-02-16T00:09:33+0000
Marika Nyitray Tamásné
Marika Nyitray Tamásné
2018-07-26T14:55:23+0000
Nagyon összeszedett, szuper gyüjtemény. Mindhalálig BEATLES!
Réka Nyitray
Réka Nyitray
2018-07-26T14:50:47+0000
Csodás gyűjtemény, napokig tudnám nézegetni, és a személyzet is nagyon kedves! :)
Henrietta Miklós
Henrietta Miklós
2018-07-19T19:12:15+0000
Szuper hely!
Enikő Bertók Csölle
Enikő Bertók Csölle
2018-07-12T20:33:54+0000
Nagyon szinvonalas kiállítás!!!
József Marsi
József Marsi
2018-07-09T08:53:23+0000
Elképesztően profin összeállított kiállítás! A pince, ahol a filmvetítés van, a Cavern Club hangulatát idézi vissza. Majd onnan két szinten keresztül láthatunk mindenféle Beatles ritkaságot, az eredeti hatvanas években készült Beatles tárgyaktól kezdve az acetát lemezekig. Interaktív, keverhetsz Beatles albumot, játszhatsz a Rockband játékon, közben filmvetítések mennek, digitálisan Beatles újságokat lapozgathatsz, miközben Beatles zene szól és így tovább. Rajongóknak szigorúan kötelező! : )
Anna Podkościelna-Cyz
Anna Podkościelna-Cyz
2018-06-30T13:37:42+0000
Świetne miejsce! POLECAM!
Máté Garajszki
Máté Garajszki
2018-06-26T12:47:54+0000
Karancsi Balázs Tamás
Karancsi Balázs Tamás
2018-06-17T13:11:50+0000
Elképesztő gyűjtemény...!!!
Zsuzsanna Bálint
Zsuzsanna Bálint
2018-05-28T19:18:31+0000
Fantasztikus kiállítás! Imádtam az egészet!! Ezt mindenkinek látni kell!! :)
Gergely Sinka
Gergely Sinka
2018-05-18T12:25:46+0000
Sinka-Szabó Dóra
Sinka-Szabó Dóra
2018-05-18T10:10:07+0000
László Futó
László Futó
2018-05-16T10:39:56+0000
Zoltán Fülöp
Zoltán Fülöp
2018-05-15T11:07:22+0000
Csodálatos gyûjtemény, jól éreztem magam.
Fruzsi Fodor
Fruzsi Fodor
2018-05-12T05:59:18+0000
Tegnap volt szerencsém végre megnézni a múzeumot! Imádtam ! Eltudtam volna lenni ott egésznap! � További sok sikert kívánok!
Glück Gábor
Glück Gábor
2018-05-05T05:40:00+0000
Arnold Hőbe
Arnold Hőbe
2018-05-02T15:35:50+0000
Zseniális.
Eszter Hakucsák
Eszter Hakucsák
2018-04-30T21:48:52+0000
Kocziszky Nóra
Kocziszky Nóra
2018-04-30T19:22:18+0000
Tibor Egervári
Tibor Egervári
2018-04-21T10:36:06+0000
Gondoltam bemegyünk,körülnèzünk,kijövünk,itt is voltunk.Aha.Beszarás!!!Top 5 !!!
Iván Stella
Iván Stella
2018-04-15T11:01:53+0000
Péter Laufer
Péter Laufer
2018-04-10T09:40:08+0000
Már jártunk ott, szuper volt, nosztalgiáztunk!
Dóka Brigitta
Dóka Brigitta
2018-04-02T19:52:07+0000
Vámos Zsolt
Vámos Zsolt
2018-04-02T17:20:10+0000
Dodi Dudas
Dodi Dudas
2018-03-31T16:07:41+0000
Antónia Pongrácz
Antónia Pongrácz
2018-03-31T12:05:35+0000
Gergő Ostorházi
Gergő Ostorházi
2018-03-29T06:32:35+0000
Kulcsár Gabriella
Kulcsár Gabriella
2018-03-28T19:26:02+0000
Kihagyhatatlan, jó program! Valóságos időutazás tényekkel, a jó Beatles számokkal, és természetesen a kiállítást vezetőkkel, akik mindent tudnak az együttesről! Mindenkinek ajánlom!
Judit Murányi
Judit Murányi
2018-03-18T05:59:39+0000
Csoda jó kis hely, óriási kiállítási anyaggal, igényesen és érdekesen összeállítva.Csak ajánlani tudom mindenkinek aki arra jár.
Erzsébet Szabadosné Tamási
Erzsébet Szabadosné Tamási
2018-03-17T18:13:41+0000
Nem túl nagy reményekkel léptem be az ajtón. Egy átlagos, 50 árnyalatos szürke kiállításra számítottam. � Óriásit tévedtem. A "túravezető" közvetlensége, nyitottsága, igen alapos Beatles-tudása magával ragadott bennünket, mindamellett, hogy a starter kisfilm és a kétszintes tárlat is igen izgalmas, gazdag és igényes volt. Nem vagyok egy fanatikus Beatles rajongó, de ezt kár lett volna kihagyni. �
Georgina Fáklya
Georgina Fáklya
2018-03-16T14:54:28+0000
Radoslaw Gil
Radoslaw Gil
2018-03-15T15:10:26+0000
Viktor Tumbász
Viktor Tumbász
2018-03-07T10:10:05+0000
Nagyon színvonalas, csodás gyűjtemény! :-) Respekt!!!
Les Gábor
Les Gábor
2018-03-06T16:58:28+0000
Zsuzsa Vass
Zsuzsa Vass
2018-02-22T20:51:25+0000
Zoltan Halasz
Zoltan Halasz
2018-02-19T08:12:51+0000
Mátrai Ilona
Mátrai Ilona
2018-02-17T09:45:00+0000
István Földi
István Földi
2018-02-16T13:56:03+0000
Attila Lőrinczy
Attila Lőrinczy
2018-02-13T16:27:02+0000
Gábor Korbely
Gábor Korbely
2018-02-11T17:16:43+0000
Zbigniew Hoczyk
Zbigniew Hoczyk
2018-02-01T05:11:29+0000
�Tak trzymać
Nagy Hajnal
Nagy Hajnal
2018-01-28T19:13:38+0000
Oláh-Jaksa Gabi
Oláh-Jaksa Gabi
2018-01-28T13:23:43+0000
Földes Máté
Földes Máté
2018-01-28T11:17:25+0000
Peterdi Márton
Peterdi Márton
2018-01-28T09:01:34+0000
Zsuzsanna Vass
Zsuzsanna Vass
2018-01-24T18:28:40+0000
Egy szuper hely, csodálatos időutazás! Méltó emlékhelye a Beatlesnek, és annak a hatalmas, csupa szív, csupa szeretet korszaknak, amit a négy gombafejű géniuszunk meseszép zenéje és egy békés, igazságos, emberhez méltó világért folytatott harcai fémjeleztek. Melyhez világszerte lelkesen csatlakozott a Beatnemzedék, mely fenekestől forgatta fel az életünket, emberibbé téve az akkori világot. Szelíd, erőszakmentes világforradalmukkal méltán nyerve el a történelemtől a Nagy Generáció - címet. Emlékeik, értékeik, eszmeiségük nem is kerülhetett volna avatottabb kezekbe, nem is találhatott volna féltve őrzőbb szívekre, mint az Egri Road Beatles Múzeum megálmodói, működtetői, valamint a lelkes rajongótáboruk, közönségük srácai!
Róbert Weiler
Róbert Weiler
2018-01-22T06:08:58+0000
Szuper hely! Egerben kötelező program. :)
Dubányi Adrienn
Dubányi Adrienn
2018-01-03T15:39:49+0000
Katona Ferencné
Katona Ferencné
2018-01-02T20:18:04+0000
A 2018-s évet itt kezdtük a Férjemmel mivel ez nagy vágyam volt. Fantasztikus gyüjtemény ,kedves kollégák, és egy kis időutazás �. Mindenkinek csak ajánlani tudom !�� Nagyon jó volt!!! Köszönöm szépen!!!! Boldog Új Évet és további sok sikert!!!
Woj Tek
Woj Tek
2018-01-01T17:09:48+0000
Pasję autorow EGRI ROAD czujesz na kazdym kroku! W każdym słowie! Jestescie swietni!!! Wspanialy czas! Wspaniala podróż! Dziekujemy!
Jacek Makowski
Jacek Makowski
2017-12-17T15:59:01+0000
Krótki film o historii tego bandu, również w języku polskim ;) dużo pamiątek i wspomnień. Obowiązkowe miejsce odwiedzin dla ludzi, którzy kochają muzykę :)
Tomy Major
Tomy Major
2017-12-14T12:00:44+0000
Imádom a Beatlest!!!
Évi Gábor
Évi Gábor
2017-12-11T18:15:51+0000
Nagy várakozással mentünk a múzeumba.Nem csalódtunk,élmény volt megtekinteni.Ajánlom aki szerette a Beatlest,és módja van rá,menjen el és nézze meg!Gratulálunk a létrehozójának és jó egészséget a további gyűjtögetéshez!!!
Bence Balogh
Bence Balogh
2017-12-04T19:08:30+0000
Fehérvári Zoltán
Fehérvári Zoltán
2017-11-22T11:21:48+0000
Szilvia Czinege
Szilvia Czinege
2017-11-17T18:09:25+0000
Beszteri Marianna
Beszteri Marianna
2017-11-17T16:25:30+0000
Kornélia Fülöp
Kornélia Fülöp
2017-11-17T16:15:02+0000
Judit Szabó
Judit Szabó
2017-11-17T15:52:35+0000
Lívia AT
Lívia AT
2017-11-15T15:15:13+0000
Egyedülálló, interaktív gyűjtemény, sok ritkasággal. Igazán világszínvonalú összeállítás, ahol még az igazi beatlemániákusok is találnak csemegét. Must see :)
Lénárt-Hegymegi Hencsi
Lénárt-Hegymegi Hencsi
2017-11-12T16:18:14+0000
Kis Csaba
Kis Csaba
2017-11-11T17:23:50+0000
Gyula Polyák
Gyula Polyák
2017-11-07T13:48:54+0000
Klasz kis rajongói múzeum, kedves emberekkel. A zene viszont lehetne hangosabb. ;-)
Nóra Bartolák
Nóra Bartolák
2017-11-07T13:23:54+0000
Vizy Domonkos
Vizy Domonkos
2017-11-07T10:45:43+0000
Grzegorz Babut
Grzegorz Babut
2017-11-02T08:14:44+0000
Hirsch Veronika
Hirsch Veronika
2017-11-01T15:40:04+0000
Bernadett Szilasi
Bernadett Szilasi
2017-10-28T17:15:11+0000
A fiúk történelmet írtak, és ezt így bemutatni különleges élmény volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki Egerben jár hogy ezt a múzeumot feltétlenül nézze meg, nem fog csalódni.
Jacek Muszkiewicz
Jacek Muszkiewicz
2017-10-28T11:32:52+0000
Stara miłość nie rdzewieje-THE BEATLES
Boros György
Boros György
2017-10-26T11:24:38+0000
Tia Lettiem
Tia Lettiem
2017-10-25T12:04:14+0000
Felejthetetlen élményt nyújtott számomra! A hely hangulatos, a kisfilmmel kezdődően elvarázsol és néhány órányi időutazás veszi kezdetét..:) Köszönöm!!! :)
Júlia Aszódi
Júlia Aszódi
2017-10-16T13:08:04+0000
Egyedülálló gyűjtemény. Szinte felfoghatatlan, hogy lehetséges ennyi mindent összegyűjteni. Magával ragad és sikerül közelebb jutni ahhoz, hogy megértsd, mi ölelte/öleli körbe az egész Beatles zenekart. Meg kell nézni! A lehetőség adott... ;)
Nikii Felhősi
Nikii Felhősi
2017-10-16T12:56:07+0000
Bence Csaba Nagy
Bence Csaba Nagy
2017-10-15T13:13:19+0000
Akit egy kicsit is szereti a Beatlest, annak kotelezo! Nagyob interaktiv es otletgazdag, informativ, reszletgazdag,teli egyedi relikviakkal. must see!
Anna Rénes
Anna Rénes
2017-10-13T19:56:14+0000
...Igazából nem is tudok erre a múzeuma kifogásolhatót mondani, teljesen megfelel annak, amit "ígér", abszolút meg lehet ismerni a Beatlest itt - akár korábbi ismeretek nélkül is -, a legtöbb múzeumokra jellemző tiltott dolog itt szabad, lehet hangosan zenét hallgatni, megemlékezni, bizonyos műtárgyakat tapizni, énekelni, sikítani, gitározni, hajstílust váltani pár másodpercre vagy ameddig szeretnénk... Az ember itt igazán szabad lehet, miközben komplex Beatles-tudást fejleszt ki magának. Ami még szintén nagyon tetszett, az az, hogy átfogóan tekint a történelemre, nem csak a Beatles-sztori mutatkozik meg, az egész világot meghatározó politikai változásokról is olvashatunk a falakon, miközben nyomon követhető a zenekar életútja. Értékelésem már csak a hihetetlenül kedves dolgozók miatt is ÖT CSILLAG!
László Rénes
László Rénes
2017-10-13T18:03:02+0000
Jenő Tóth
Jenő Tóth
2017-10-09T09:00:07+0000
Ozvald Zsuzsa
Ozvald Zsuzsa
2017-10-08T19:28:13+0000
Fantasztikus gyűjtemény, különleges "ereklyék", igazi csemege minden Beatles rajongónak. A tulajdonosok is nagyon kedvesek, látszik, hogy szívük-lelkük benne van az egészben. Az esti előadás is nagyon érdekes volt, no meg a koncert is szuper. Köszönjük!!
Vivien Farkas
Vivien Farkas
2017-10-07T17:30:30+0000
Justyna Paszkowska
Justyna Paszkowska
2017-10-05T17:42:52+0000
A great place with an incredibly friendly approach towards visitors. I highly recommend seeing this collection during a stay in Eger.
Zbigniew Sendek
Zbigniew Sendek
2017-09-30T18:39:14+0000
Super miejsce. Ciekawie pomyślane. Mili i kompetentni ludzie obsługujący zwiedzających. Można robić zdjęcia.
Ákos Gergely
Ákos Gergely
2017-09-30T11:00:33+0000
Bernadett Baranyi
Bernadett Baranyi
2017-09-29T11:52:23+0000
Tamás Vigh
Tamás Vigh
2017-09-21T14:44:30+0000
Kiszely Flóra
Kiszely Flóra
2017-09-21T14:40:14+0000
Az egri Beatles múzeum egy valóságos kincsesbánya a rajongók számára! Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret Beatles-mütyüröket nézegetni, érdekességeket olvasgatni a zenekarról, sikongatni a kedvencei után vagy akár a "gombafejűek" nótáit játszani. Nekem a Sárga Tengeralattjáró szoba volt a kedvencem. :) Köszönjük az élményt!
Attila Halmosi
Attila Halmosi
2017-09-14T11:46:25+0000
Jenníí Oláh
Jenníí Oláh
2017-09-10T09:11:46+0000
Orsolya Kerekes
Orsolya Kerekes
2017-09-09T14:20:51+0000
Nagyon jó hely. Soha nem láttam még ilyen jó kiállítást. :) �
Rózsa Bakosné Bimbó
Rózsa Bakosné Bimbó
2017-09-02T13:16:46+0000
Kohári Beáta
Kohári Beáta
2017-08-27T14:39:06+0000
Nagyon jól éreztük magunkat!!! Csak ajánlani tudom mindenkinek!!
Kaldenekkerné Gerda
Kaldenekkerné Gerda
2017-08-27T11:00:29+0000
Chaba Deme
Chaba Deme
2017-08-25T17:36:02+0000
Nagyszerű! Great museum! Чудесный музей! :)
Mónika Meggyesi
Mónika Meggyesi
2017-08-24T19:26:24+0000
Fédra Dobosné Lajhó
Fédra Dobosné Lajhó
2017-08-23T14:34:13+0000
Nagyon kíváncsi voltam a múzeumra. Csupa jót olvastam róla. Nem csalódtam, nagyon élveztem. Tetszett, hogy egy kisfilmmel indul az egész. Ráadásul a Shea Stadion beli koncertet imádom. Tök jó fej volt az idegenvezető is látszik, hogy imádja a "fiúkat". Összeségében hihetetlen, de élmény volt!�
Csokán András
Csokán András
2017-08-18T12:45:29+0000
Eger egyik legjobb helye, főleg, hogy Beatles Múzeum. Aki minden részletre kíváncsi és jól is akar szórakozni, akkor ide jöjjön. Van minden, film, zene, poszter, ps3 gitárhero és rengeteg emléktárgy. Én egy zenedobozt vettem.
Ivett Laura Szilágyi
Ivett Laura Szilágyi
2017-08-18T12:17:57+0000
Antal Ruff
Antal Ruff
2017-08-16T15:59:44+0000
nagyon tetszet föleg hogy fel vehettük a fellépö ruhákat sok fotot csináltunk ja és film vetitéssel kezdödöt az egész kiállitás vettünk polokat a nejemmel töbször viseljük Pécsen mégegy szer köszi hogy láthattuk a kiállitást
Brigitta Kinga Schvéd
Brigitta Kinga Schvéd
2017-08-15T22:42:48+0000
Loretta Bodó
Loretta Bodó
2017-08-15T13:33:31+0000
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Fantasztikus élmény volt!
Andi Kazsoki
Andi Kazsoki
2017-08-14T21:01:24+0000
Erika Bánkúti
Erika Bánkúti
2017-08-14T10:59:08+0000
Zsolt Lenti
Zsolt Lenti
2017-08-14T10:36:12+0000
Simply wonderful! � Billy-nek pedig üzenem, hogy YNWA!
Békéssy Klára
Békéssy Klára
2017-08-12T11:01:14+0000
Nagyon tetszik! Mindenkinek ajánlom, aki szereti a Beatlest! És mindenkinek ajánlom, hogy szeresse a Beatlest :)
Gabriela Męcik
Gabriela Męcik
2017-08-11T15:29:50+0000
Super miejsce. Warto zobaczyć.
Árvai József
Árvai József
2017-08-11T12:11:35+0000
Jópofa hely de túl drága, és egy picit hiperaktív volt az uriember aki körbe akart vezetni.
Máté Gábor
Máté Gábor
2017-08-08T10:44:09+0000
Professzionális az egész múzeum, a gigantikus gyűjteménnyel együtt!!! Nagyon jól éreztük magunkat! Nem Beatles rajongóknak is hatalmas élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek ;)
László Kovács
László Kovács
2017-08-07T13:58:35+0000
Vida József
Vida József
2017-08-05T12:51:11+0000
Nagyon jól összeállított anyag. Látszik a ráfordított munka. Klassz élmény volt.
Ildikó Márton
Ildikó Márton
2017-08-04T20:52:54+0000
Fantasztikus élmény volt látni a rengeteg relikviát amik nagyon jól rendszerezve egy időutazás érzését adják. Ezt leírni/elmondani nem lehet, látni kell!
Fülöp Gabriella
Fülöp Gabriella
2017-08-03T18:10:14+0000
Kőműves Balázs
Kőműves Balázs
2017-08-01T09:41:23+0000
Tóth Csilla
Tóth Csilla
2017-07-31T18:31:30+0000
Igazán különleges múzeum! Fantasztikus gyűjtemény. Azt hiszem, egyszer nem elég megnézni...
Kapusi Éva
Kapusi Éva
2017-07-27T12:20:24+0000
Tímea Dali
Tímea Dali
2017-07-25T09:24:05+0000
Emily Szabados
Emily Szabados
2017-07-23T10:58:03+0000
Csudajó volt:)
Zsolt Berényi
Zsolt Berényi
2017-07-23T10:52:00+0000
Michael Zimmermann
Michael Zimmermann
2017-07-22T12:44:23+0000
Éva Czókoly
Éva Czókoly
2017-07-18T10:05:57+0000
Hajdu Orsi
Hajdu Orsi
2017-07-18T09:58:29+0000
Hiánypótló kiállítás! Köszönjük, hogy megnézhettük!!! ;)
Tomáš Cseh
Tomáš Cseh
2017-07-16T15:48:06+0000
Legjobbak vagytok!!! :) :) :)
Bettina Bodrogi
Bettina Bodrogi
2017-07-14T20:42:19+0000
Brancsek Csaba
Brancsek Csaba
2017-07-14T15:01:58+0000
Mint 67-es kicsit későn születtem... De gyerek korom meghatározó zenei irányzatává vált... A Múzeumról meg annyit... Ideköltözöm...
Ewa Drozd-Pokorska
Ewa Drozd-Pokorska
2017-07-13T20:48:30+0000
Gácsik Dénes Frigyes
Gácsik Dénes Frigyes
2017-07-12T16:07:25+0000
Petró Angéla
Petró Angéla
2017-07-09T07:45:49+0000
Bódiné Nagy Johanna
Bódiné Nagy Johanna
2017-07-08T18:30:57+0000
Marta Skowronska
Marta Skowronska
2017-07-07T14:51:24+0000
Balázs Takács
Balázs Takács
2017-07-06T13:23:20+0000
Philippe Fegey
Philippe Fegey
2017-07-04T06:43:39+0000
Thomas Syweltheos
Thomas Syweltheos
2017-06-29T17:11:11+0000
..Nem csalódtam, ezt vártam !!! GRATULA
Dankó Csaba
Dankó Csaba
2017-06-25T18:10:17+0000
Zsuzsanna Kamilla Incze
Zsuzsanna Kamilla Incze
2017-06-24T16:40:54+0000
Jenő Borbély
Jenő Borbély
2017-06-17T08:47:37+0000
Bálint Kocza
Bálint Kocza
2017-06-14T11:14:58+0000
Fless volt�
Halmai Oliver
Halmai Oliver
2017-06-09T13:11:56+0000
Kalauz Erzsébet
Kalauz Erzsébet
2017-06-01T17:08:28+0000
Hatalmas, jól összeválogatott anyagot láttunk nagyon szakavatott, lelkes kisérővel. Sajnos idő hiányában még sokminden kiolvasni való maradt Feltétlenül visszatérünk. Gratulálok a remek gyűjteményhez :-)
Mazán Tibor
Mazán Tibor
2017-05-28T12:16:09+0000
Kissé szkeptikusan érkeztem s kellemesen csalódtam ..:) a "filing " páratlan ..:) Ajánlom mindenkinek .
Szabó Katalin
Szabó Katalin
2017-05-23T12:38:10+0000
Igényes, egyedi, értékes, átgondolt kiállítás lelkes vezetéssel. Hogy miért az 5 csillag...:) Ezer hála...
Róbert Turcsek
Róbert Turcsek
2017-05-23T04:40:32+0000
Ezt látni kell mindenkinek!�
Next Reviews

Google Reviews

BEATLES Museum Road Eger (Eger, Hungary)
4.8
Based on 711 reviews
powered by Google
Antony Tait
Antony Tait
12:07 19 Feb 20
Who'd have thought, a beatles museum in the middle of rural Hungary. The museum houses an avid fans collection, but is full of treasures and is large and well laid out. A birthday treat the visit was informative fun and thoroughly enjoyable.
francesco paolo santi
francesco paolo santi
07:07 30 Dec 19
Very nice museum, full of gadgets and documents. Worth a visit if you are in town and like music.
Magdalena Włodarska
Magdalena Włodarska
09:28 18 Aug 19
The best Beatles museum anywhere! Magnificent collection of photos and souvenirs! Great organisation. Hope to get back there one more time!
DouaPuncte G
DouaPuncte G
08:23 07 Aug 19
Great museum... but a little expensive...as a student...it was overpriced to get in...and couldn't afford any souvenirs...800 Hungarian money for a guitar pick
flora michaels
flora michaels
16:53 25 Jul 19
a must see if youre in eger! lots of fun stuff to see with tons of info! lots of little niche stuff is on display like candies and buttons, which i find interesting. staff also speak in english and there’s an interesting movie about their early life that they play. the museum is interactive as well in some parts! casual and hardcore fans will love this place
Mike Clarke
Mike Clarke
19:39 09 Jul 19
Wonderful experience. Beautifully laid out, it guides you through the Beatles' major years and supports it with a multitude of linked photographs and memorabilia. The start of the tour sets the tone in an unexpected, yet very memorable, way. I cannot recommend it enough.
Csenge Peták
Csenge Peták
21:47 02 Jul 19
Very friendly staff and a great overall experience.
randy Sigite
randy Sigite
22:28 09 Jun 19
Awesome collection of Beatles music
Assel Stambekova
Assel Stambekova
16:25 24 May 19
Loved my time here ! Great snapshots of The Beatles' journey, their successes and failures, personal stories, anecdotes, plenty of memorabilia, live and studio recordings. You can also put on headphones at different corners of the museum and sing along your favourite band songs. The host is super hospitable, welcoming and friendly.
József Farkas
József Farkas
05:33 15 Apr 19
The collection of pictures, objects is great, including some really rare pieces. There are many chanches for being active during our visit, and making funny selfies. We received a warm wellcome and a very detailed, interesting introducion from the gentleman in the museum. Give at least 1.5 hours. Strongly recommended for everyone, who heard ever at least one song of the Fab Four!
Bacsatyai Gyorgy
Bacsatyai Gyorgy
11:35 22 Mar 19
U think u know Beatles, just wait and see for yourself 😉👌
Peter Šebo
Peter Šebo
18:31 29 Dec 18
Great museum, plenty of stuff to see, helpful guides.
Filip Arlet
Filip Arlet
09:05 18 Sep 18
Amazing stuff there.
Adéla Pavelková
Adéla Pavelková
21:21 09 Sep 18
Nice place, amazing staff!
Moira Steiner
Moira Steiner
19:15 04 Sep 18
Totally worth it to visit this museum; the place is fantastic, it guides you through The Beatles' history perfectly in a wonderfully ambiented place and it has an amazing collection of the band's objects. I thought it was delightful that someone threw that love and dedication to build the museum. I can only be grateful.
עדי סיון גילדור
עדי סיון גילדור
16:41 18 Aug 18
Great exhibition! We had great time. Thank u
Alan Mackechnie
Alan Mackechnie
22:57 05 Aug 18
Best Beatles museum anywhere, and that includes Liverpool!
Next Reviews
error: Content is protected !!