Közép-Európa Beatles múzeuma

Miért a Beatles? |

Már 19, 2018

Az Egerben található Egri Road Beatles Múzeum hivatalos blogja bemutatja

Fehér Attila

Miért a Beatles?

 

Engedjétek meg, hogy egy saját emlékeket idézzek fel. Sok riport és interjú alatt kérdezték meg tőlem, hogy miért pont a Beatles az, ami így megfogott zeneileg.

Most ezt szeretném pár sorban elmondani.

Ehhez vissza kell utaznunk az időben 40 évet, ami úgy szállt, hogy most is csak csodálkozom, hogy zeneileg még mindig ott tartok, ahol akkor. Bár más zenéket is hallgatok, és ismerek, csak úgy, mint akkor 10 évesen gyerekként, aki csodálkozva és vidáman és tisztán néz a világba.

Akkor a zenét megismerni könnyű volt a rádiót kellett hallgatni, ahol az egyszerű tánczeneék mentek, nem túl felkavaróak, népszerű énekesnők, és énekesek, a sanzonbizottság által engedett együttesek dalai szóltak.

Az otthonunkban a szülök által megvásárolt hasonló zenei stílusú hanglemezek forogtak lemezjátszón. Záray Márta, Vámosi János, Szécsi Pál, Kovács Kati, Fényes Szabolcs és szenes Iván dalai, elvegyítve a magyar nóta lemezekkel. Majd később néhány Abba és Boney. M kislemez és helyet kapott a sorban. Ezt hallgattam és ezeket szerettem addig a napig…..

1978 szeptemberében egy napon, az akkor mindössze két csatornából álló televízió műsorban bemutatták az Egy Nehéz nap éjszakája című filmet.

Tátott szájjal bámultam a filmet és minden hátsó zenekar nélkül mosolyogva éneklő négy zenészt, akik még mindenféle kalandba keveredtek.

Ezekből másnapra nagyon kevés maradt meg, mindössze, hogy kergetik őket rendőrök, és hogy valamelyikük kifulladva alig tud beszélni a rendőrségen, meg hogy egy másik kabátot terít le egy építkezésen egy gödör fölé.

Mégis mi az ami megmaradt, egy dal, ami azóta is az elsők között van ha dal kell mondani amiből annyira emlékeztem, hogy vau vau ááá.

 

Másnap az iskolába néhány osztálytársammal ezt egy dallam refrént ismételgettük, ami miatt néhány furán néztek ránk.

Akkor tudtam, hogy többet sokkal többet akarok tudni erről a zenekarról, a nevüket már tudtam, valamit bitlisz volt. De amikor az első képet láttam róluk, egy osztálytársamnál, találgattuk, hogy ki kicsoda a képen. Mikor már nevüket is tudtuk.

Nagy szerencsémre velünk szemben volt a kaposvári városi könyvtár, és volt egy nagy AKAi szalagos magnójuk, és kettő Beatles szalagjuk. Amint megtudtam mivel sűrűn jártam már akkor is könyvtárban, minden nap suli után ott voltam. És csak azt két szalagot hallgattam a fejhallgatóval teljes hangerőn. A Red album a Blue album és Rock and Roll Music album volt a szalagokon. Pár hét után már nem kellett mondanom mit szeretnék csak megkaptam a fejhallgatót és ment a zene.

Közben az összes könyvtárban fellelhető zenei könyvet felkutattam, ami csak meg volt, és Beatlesről írtak benne.
Egy év múlva, megint csak ősszel a film múzeumok bemutatták a Help! című filmet, szerencsémre Kaposváron is volt film múzeum. Viszont volt egy kis probléma, tagsági könyvvel volt csak látogatható, amit akkor tudtam meg mikor jegyet akartam venni. És vagy jegyem volt, vagy tagságim.

Igazi 22-es csapdája. De nem tudom, talán a sors keze, hogy régóta ismert könyvtáros hölgy, aki nekem akkor néni volt, szintén szerette a Beatles /talán ezért volt a könyvtárba szalag/ és meg szerette volna ő is nézni a filmet, és kisegített megvette a jegyet, és tagságit. És egy év után ismét láthattam az együttest egy nagy mozivásznon. A hatás ugyanaz volt, mint amikor először láttam.

Mikor a moziból kijöttem, teljesen a hatása alatt voltam nem tudta az agyam egyszerre befogadni a rengeteg élmény, történetet, zenét és minden mást, így megint csak foszlányok maradtak.

Emlékszem hetedikes voltam és testnevelés órára készültünk, amikor egy barátom mondta, hogy meghalt John Lennon, már akkor tudtam néhány dolgot a zenekarról. Nem értettem 11 évesen az ember nem érti a halált, amennyit értettem belőle, hogy többször volt a tévében, minden újságban hozták a képét, és írtak róla, az együttesről. Tehát sajnos nem mondhatom, hogy mély gyászt értem meg. Persze mondhatnám, hogy igen, de hazudnék.

Viszont attól kezdve még többet olvashattam és tudhattam meg róluk, egyre több cikket és kivágott képeket gyűjthettem. Ami akkor legfontosabb volt, hogy sok kép legyen, és sok mindent olvassak róluk.

Szerencsére a magyar rádió is elkezdte játszani az összes nagylemezüket, melyeket szüleim „segítségével” hol sikerült rögzíteni hol nem, attól függ éppen akarták, hogy meg legyen vagy nem.
Rossz, ha másoktól függünk, ekkor jöttem rá.

Viszont megkaptam a Pepita kiadású Hard Day’s Night lemezt. Amit megállás nélkül hallgattam egy másik albummal az Illés A Koncert, című dupla lemezzel. Megkaptam Koltay Gábor: John Lennon 1940-1980 könyvét, és szívtam magamba az információkat.

Egy így folytatódott jó pár éven keresztül. Egészen 1982-ig, amikor a nem túl fényes tanulmányi eredményem miatt szakmunkásképzőbe kerültem. Aminek utóbb visszagondolva, nagyon sok pozitív hatása volt. Az egyik, a legfontosabb, hogy ösztöndíjat kaptam már.

Megvettem első Beatles lemezem a saját „fizetésemből” a 20 Greatest Hits albumot jugoszláv kiadásban. Azóta is meg van. A másik jó dolog volt, hogy iskolába el kellett menni egy trafik mellett /nem olyan, mint a mostani/ egy kicsi bolt volt belengte a dohány illata, de ami legfontosabb volt tele volt a Bravo magazinból kifotózott együttesek fotóival, és nagyon nagyon sok Beatles kép is volt.
Akkor kezdődött…. Azóta is tart…

A többi már történelem.

Most 2018-ban 50 évesen ugyanazt az izgalmat érzem mikor meghallgatom az I Should Have Know Better című dalt /már tudom ez a címe/, és túl vagyok több mint 30 önálló kiállításon és egy állandó kiállításon…. Kérdezik sokan ez a hobbid? És mit mondhatnék?

Nem a hobbim…. ez az Életem In My Life

 


Minden jog fenntartva – © Fehér Attila engedélye szerint kizárólagosan csak az Egri Road Beatles Múzeum honlapján leközölhető.